hidrátok tulajdonságai
a hidrát melegítésével általában el lehet távolítani a hidratált vizet.
a melegítés után kapott maradék, amelyet vízmentes vegyületnek neveznek, eltérő szerkezetű és textúrájú lesz, és eltérő színű lehet, mint a hidrát.,0c41ca21d”>
\} \underbrace{ \ce{CuSO4 (s)}}_{\text{Füstös White}} \ce{+ 5 H2O (g)} \label{1}\]
\} \underbrace{ \ce{CuSO4 (aq)}}_{\text{Deep Blue}} \label{2}\]
Minden vízmentes vegyület a hidrát általában a következő tulajdonságokkal rendelkezik:
- Nagyon jól oldódik vízben
- Ha a vízben oldott, a vízmentes vegyület lesz, egy színű, hasonló az eredeti hidrát még akkor is, ha ez megváltozott színű lesz a hidrát, hogy a vízmentes vegyület.,
A legtöbb hidrát szobahőmérsékleten stabil. Néhányan azonban spontán módon elveszítik a vizet, amikor a légkörben állnak, azt mondják, hogy virágzóak.
más vegyületek spontán módon felszívják a vizet a környező légkörből, azt mondják, hogy higroszkópos. Néhány higroszkópos anyagot, például \(\ce{P2O5}\) és vízmentes \(\ce{CaCl2}\) széles körben használnak folyadékok és gázok “szárítására” (lásd a \(\ce{CO2}\) Molekulatömegére vonatkozó kísérletet); ezeket szárítószereknek nevezik., Más higroszkópos anyagok, mint például a szilárd \(\ce{NaOH}\), annyi vizet szívnak fel a légkörből, hogy feloldódnak ebben a vízben, ezek az anyagok állítólag delikvensek. Egyes vegyületek, mint például a szénhidrátok, melegítés közben vizet bocsátanak ki a vegyület bomlásával, nem pedig a hidratáció vízének elvesztésével. Ezek a vegyületek nem tekinthetők valódi hidrátoknak, mivel a hidratációs folyamat nem reverzibilis.