Albánia, ország Dél-Európában, található a nyugati része a Balkán-félsziget a szoroson Otranto, a déli bejárat az Adriai-tenger. A főváros Tirana (Tiranë).
© Dinosmichail / Dreamstime.,com
Az albánok magukat shqiptarë—nak nevezik-gyakran “sasok fiai” – nak nevezik, bár utalhatnak a shqip-hez társuló “(azaz,, Albán) nyelv ” – és hazájukhoz Shqipëria néven. Általában az ókori illírek leszármazottainak tartják magukat, akik Közép-Európában éltek, és dél felé vándoroltak Albánia területére a bronzkor elején, I.E. 2000 körül. Viszonylagos elszigeteltségben és homályban éltek nehéz történelmük nagy részében, részben hegyvidéki területük egyenetlen terepe miatt, de történelmi, kulturális és társadalmi tényezők komplexuma miatt is.,
az Adriai-és Jón-tengereken való elhelyezkedése miatt Albánia régóta hídfőállásként szolgált különböző nemzetek és birodalmak számára, amelyek külföldön hódítanak. A 2. században az Illíreket a rómaiak meghódították, a 4.század végétől pedig a bizánci birodalom uralkodott., A Visigótok, Hunok, bolgárok és szlávok évszázados inváziója után az albánokat végül a 15.században hódították meg az oszmán törökök. Az oszmán uralom több mint négy évszázadon át elzárta Albániát a nyugati civilizációtól, de a 19.század végén az ország elkezdett eltávolodni az Oszmán befolyástól, és újra felfedezte a régi affinitásokat és közös érdekeket a Nyugattal.,
Albániát 1912-ben függetlenné nyilvánították, de a következő évben határait Európa nagyhatalmai (Ausztria-Magyarország, Nagy-Britannia, Franciaország, Németország, Olaszország és Oroszország) kijelölték területének és népének mintegy felét a szomszédos államokra. A két világháború között monarchiaként uralkodott Albánia A második világháború erőszakából olyan kommunista államként alakult ki, amely hevesen védte szuverenitását, és amelyben az élet szinte minden aspektusát a kormányzó párt irányította., A többi kommunista rendszer 1989-es összeomlásával azonban új társadalmi erők és demokratikus politikai pártok jelentek meg Albániában. Ez a váltás tükrözte az ország Nyugat felé való folyamatos orientációját, és az albán népnek a nyugati technológia és a kulturális eredmények iránti régóta fennálló elismerését, miközben megőrizte saját etnikai identitását, kulturális örökségét és egyéniségét.