a Mérések a jobb kamrai falvastagság (RVWT) echokardiográfia, majd a boncolásnál összefüggésben is (r = 0.83) 36 betegek., Az echokardiográfiának 93% – os érzékenysége volt, 95% – os specificitása a jobb kamrai hipertrófia (RVH) diagnosztizálásában a nekrózisban; az elektrokardiográfia (EKG) 31% – os érzékenységgel, 85% – os specificitással rendelkezik az RVH diagnosztizálásában. További 212 beteget vizsgáltak echokardiográfiával és EKG-vel. Az RVH (5 mm-nél nagyobb vagy Egyenlő RVWT) echokardiográfiás kritériumai alapján 212 betegből 134 volt RVH, 78 pedig RVH nélkül: az EKG érzékenysége 27% volt, 88% – os specificitása az RVH diagnosztizálására, amikor az echokardiográfiás kritériumokkal Korrelált. Az átlagos diasztolés RVWT volt 6.0 +/- 1.,4 mm 134 RVH-s betegnél és 3.4 +/- 0.8 mm 78 nem-RVH-s betegnél (P kevesebb, mint 0, 05). Az RVH diagnosztizálását 73 beteg EKG-ja nehezítette vezetési hibák vagy régi miokardiális infarktus miatt; az RVWT mérések hasznosak voltak az RVH értékelésében ezekben a betegekben. Megállapítottuk, hogy az rvwt echokardiográfiás mérései hasznosak az RVH diagnózisában, érzékenyebbek, mint a felnőttek EKG-kritériumai.
