“A főiskolai álom” egy sor első személyű esszék főiskolai hallgatók a főiskolai és karrier törekvések, a komoly pénz küzdelmek szembesültek az út mentén, és a valós következmények, amelyek eredményeként a körülmények-és döntéseiket.,
10-ből nyolc egyetemista dolgozik az iskolában — és a munkaórák száma is emelkedik a Georgetown University Center on Education és a National Center on Education adatainak munkaerő-elemzése szerint. Közel fele (45%) Legalább heti 30 órát dolgozik, 25% pedig teljes munkaidőben dolgozik, miközben teljes munkaidőben jár iskolába.
Crystal Cox, a Missouri Egyetem angol és újságírás szakos hallgatója heti 25-40 órát dolgozott, a tanfolyam terhelésétől függően, miközben teljes munkaidőben járt iskolába., Azt mondja, legalább kétszer egy héten a múlt félévben volt, hogy a döntés: menj az osztályba, vagy menjen dolgozni? Mivel kiszámította a költségeit, rájött, hogy az, amit már több munkából készített, nem elegendő a költségeinek fedezésére: bérleti díj, közművek, Wi-Fi, gáz, élelmiszer stb. Most a junior évében Crystal úgy döntött, hogy csak 25 órát dolgozik (barista egy helyi kávézóban), mert több kreditet vesz igénybe. Az eredmény: több hitel.,
a CNBC “My College Dream” sorozatának első részletében Crystal megosztja a történetét — és azt is, hogy hogyan zsonglőrködik főiskolára, és hogyan dolgozik annak érdekében, hogy kifizesse.
az első két egyetemi évemben olyan döntést kellett hoznom,hogy a középiskolai énem nem tudta volna elképzelni: menjen osztályba, vagy menjen dolgozni, hogy megengedhessem magamnak az ételt. Ez a valóság, amellyel én és sok diák, akik alacsony jövedelmű családokból származnak, szembesülnek. Nehéz heti 40 órát dolgozni egy belépő szintű szolgáltatási munkahelyen, de ezt Teljes munkaidős főiskolai hallgatóként meg kell tennie, túl fárasztó., Amióta megismertem az esélyköltség gazdasági koncepcióját, sokat gondolkodtam azon, hogy az iskola és a munka mennyire ellentétes az életemmel.
Az iskola mindig is a legfontosabb dolog volt számomra. Ambiciózus és célorientált vagyok, és mindennél jobban szeretnék sikeres újságíró lenni. Ezért kelek ki reggel az ágyból. Azonban, rájöttem, hogy a célorientáltság nem elég egy olyan ember számára, mint én, aki egy nagy családban nőtt fel, kevés pénzzel., Bár a szüleim mindent megtesznek, az egyetem, a lakhatás, a közművek, az élelmiszer, a gáz és a szórakoztatás költségeinek nagy része rám hárul.
középiskolás korom óta részmunkaidőben dolgozom, és ezt az egész főiskolán folytattam. Tavaly, másodéves koromban két munkahelyen kezdtem el dolgozni, és bár műszakilag egyik munkahelyen sem dolgoztam teljes munkaidőben, heti 35-40 órát dolgoztam együtt.
mivel teljes munkaidős hallgató vagyok, nincs elég idő egy nap alatt ahhoz, hogy minden feladatot elvégezzek., Ezért gondosan mérlegelnem kell a lehetőségeimet, és el kell döntenem, hogy melyiknek van nagyobb lehetősége. Tegyük fel például, hogy reggel 8-kor el kell mennem az órára, de a munkaadóm aznap reggel behív a munkába. Tudom, hogy jól jönne a plusz munkaóra, mert a közüzemi számlám ebben a hónapban túl van a költségvetésemen, és segítene kiegyenlíteni a számlát. Ugyanakkor azt is tudom, hogy ezen a napon elveszítem a részvételi pontokat az osztályban, ami csökkentheti az osztályomat., Legtöbbször azért választom a munkát, mert az adott nap részvételi pontjai nélkül is át tudom adni az órát, de a közművek nélkül nem tudok hatékonyan élni, például elektromos, víz, szennyvíz és szemét. A főbérlőm is kilakoltat, ha a közműveimet nem fizetik ki, így hajléktalanná tesz.
az elveszett részvételi pontok azonban elkezdenek összeadni, és csökken a GPA-m. Egy alacsonyabb GPA-val nagyobb a kockázata annak, hogy kirúgnak az egyetemről, nem azért, mert nincs meg az eltökéltségem vagy az intelligenciám, hanem azért, mert egyszerűen nem vagyok olyan kiváltságos, mint a társaim.,
tapasztalatom szerint a professzorok vagy rendkívül megértik a helyzetemet, vagy nem.
azt mondanám, hogy az idő 25% – a, professzoraim alkalmazkodtak. A professzorok másik 75 százaléka azonban vagy nem szimpatizál a helyzetemmel, vagy szimpatikus, de be kell tartania az egyetem részvételi szabályait.
a legtöbb osztályban korlátozott mennyiségű “ingyenes” napot kap, hogy kihagyja anélkül, hogy a fokozatot érintené. Ez a szám azonban általában kicsi, mint két vagy három egy egész félévre., Ezt követően, a fokozat csökken minden hiányában, kivéve, ha hozza az orvos mentség, ami egy másik kérdés önmagában. Mivel dolgozni megyek, és nem vagyok beteg, nem fordulnék orvoshoz. De még a ritka esetekben is el tudok venni egy beteg napot, néha nincs pénzem társfizetésre. Szerencsére van egészségbiztosításom, de sok diákot ismerek, akik nem, és ez szinte lehetetlenné teszi számukra, hogy orvosi kifogást kapjanak.