Urticariás vasculitis (UV) egy nehezen kezelhető állapot jellemzi tartós urticariás kiütések, szövettani vizsgálat eredményeit leukocytoclastic vasculitis. A kezelést a bőr súlyossága, a szisztémás beavatkozás és az alapbetegség határozza meg. Ez a jelenlegi UV-kezelési lehetőségek hatékonyságának átfogó szisztematikus felülvizsgálata. 7 adatbázisban kerestük a releváns tanulmányokat, köztük a MEDLINE-t, a Scopust és a web of Science-t., Összesen 261 támogatható vizsgálatot és 789 egyedi UV-betegségben szenvedő beteget vontak be a szisztematikus vizsgálatba. Az UV-sugárzásban szenvedő betegek többsége krónikus (≥6 hetes) és szisztémás betegségben szenvedő felnőtt nő. Az UV többnyire idiopátiás, de társulhat gyógyszerekkel, malignitással, autoimmunitással és fertőzésekkel. Általában visszavonásával vagy gyógyításával oldódik meg. A kortikoszteroidok hatásosak a bőr tüneteinek kezelésére az UV-ben szenvedő betegek több mint 80% – ánál. Hosszú távú alkalmazásuk azonban potenciálisan súlyos káros hatásokhoz vezethet., Az immunmoduláló vagy immunszuppresszív szerek hozzáadása gyakran lehetővé teszi a kortikoszteroid kúposodását, javítja a terápia hatékonyságát. A biológiai, beleértve az omalizumab, valamint a kortikoszteroidok, ciklofoszfamid, dapszon, a mycophenolate mofetil, plazmaferezis, colchicine, hidroxiklorokin, intravénás immunglobulin, nem szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerek, valamint a ciklosporin hatékony lehet mind a bőr, valamint a szisztémás tünetek a betegek UV., A H1-antihisztaminok, a montelukaszt, a danazol, a H2-antihisztaminok, a pentoxifillin, a doxepin és a tranexaminsav a legtöbb UV-ben szenvedő beteg esetében nem hatékonyak. Az UV-sugárzásra egyelőre nem engedélyeztek gyógyszereket, a kezelési ajánlások többnyire esettanulmányokon és retrospektív vizsgálatokon alapulnak. Prospektív vizsgálatokra van szükség, amelyek a kezelés hatását vizsgálják az UV-sugárzás jeleire és tüneteire.
