Aláírt január 27-én, 1973-ban, a Párizsi békeszerződés célja az volt, hogy végre vége a Vietnami Háború, amelynek költségét az életét több ezer Amerikai katona, nem is beszélve a több millió Vietnami civil, aki meghalt, megsérült, vagy kényszerült., Az egyezményt kezdetben titokban Henry Kissinger nemzetbiztonsági tanácsadó és Le Duc Tho, az észak-vietnami vezető tárgyalója tárgyalta meg. Ezek a titkos tárgyalások öt év alatt zajlottak Párizsban, 1968 – tól 1973-ig, de csak a 70-es évek elején történt valódi előrelépés.< https://adst.org/p
a tárgyalások titkossága, valamint a lassú technológia és a Washington, DC, Párizs, Hanoi és Saigon közötti időbeli különbségek biztosították, hogy a tárgyalási folyamat időigényes és unalmas legyen., E kihívások ellenére a két fél-sok holtpont és közeli megállapodás után-1973 januárjában tudott kompromisszumra jutni. Erőfeszítéseikért Kissinger és Le Duc Tho 1973-ban elnyerte a nemes békedíjat, bár Le Duc Tho nem volt hajlandó elfogadni a díjat, mivel úgy vélte, hogy az Egyesült Államok és a Dél-vietnamiak megsértették az egyezményt.< https://adst.org/p>
végül a tárgyalásokra fordított idő és erőfeszítés hiábavaló volt, mivel a tűzszünet 1975-ben összeomlott., Mivel Richard Nixont a Watergate miatt kényszerítették ki hivatalából, és az amerikaiak túlnyomó többsége határozottan ellenezte a folyamatos részvételt, csak idő kérdése volt, hogy Dél-Vietnam összeomlik. Ez még gyorsabban jött, mint amire néhányan számítottak, mivel a dél-vietnami hadsereg 1975-ben elszáradt egy teljes észak-vietnami offenzívával szemben, amely a dél-vietnami főváros, Saigon 1975.áprilisi bukásával csúcsosodott ki.,< https://adst.org/p>
Winston Lord 1969-1973 között Henry Kissinger nemzetbiztonsági tanácsadó különleges tanácsadója volt, ez idő alatt Kissinger egyik legközelebbi bizalmasaként szolgált, majd Kissingerrel együtt a párizsi tárgyalásokra ment. Leírja a tárgyalócsoportok nehézségeit egy olyan megállapodás megkötésében, amely minden érintett fél számára megfelelő volt, valamint az egyezmények esetleges összeomlásának okait. Lord 1993-1997 között Kína nagyköveteként, valamint helyettes államtitkárként szolgált különböző beosztásokban., 1998 áprilisában Charles Stuart Kennedy és Nancy Bernkopf Tucker interjút készített vele.< https://adst.org/p>
elolvashatja Lord beszámolóját a Kínával folytatott tárgyalásokról. Menj ide más pillanatokra Vietnamban.
“nem voltak kompromisszumos hangulatban”https://adst.org/h5>
https://adst.org/figure>
Lord: 1971 júliusában Párizsban voltunk egy titkos kínai utazásról., Nem csak a világ nem tudott a titkos kínai utunkról, de miközben nyilvánosan Párizsban voltunk, ismét titkos tárgyalásokat folytattunk az Észak-Vietnámiakkal.< https://adst.org/p>
bizonyos szempontból még bonyolultabb volt ezeket a megbeszéléseket az észak-vietnami titokban tartani, mint a washingtoni hétvégi kirándulások. Mindenki tudta, hogy Kissinger Párizsban van, és bizonyos értelemben valószínűleg követte őt. Szóval volt egy bonyolult műveletünk az amerikai Nagykövetkel, aki Richard Watson volt.,< https://adst.org/p
meg kellett találnunk a módját, hogy Kissinger tárgyaljon az Észak-Vietnamiakkal anélkül, hogy Párizsban emberek tudnának róla. A fedősztori az volt, hogy Kissinger a nagykövetségen bujkált, és Watson nagykövethez beszélt. Dick Smyser és én elmentünk a saját egy nagy, nyitott plaza nézi az Eiffel Tower….it A Place de Trocadero volt. Ott várnánk.< https://adst.org/p>
akkor Kissinger titkár egy autóban csúszott le, amely a nagykövetség hátsó ajtaján ment ki, mivel a sajtó a bejárati ajtót takarta., A helyszínen vett fel minket, és elmentünk a találkozóhelyre, hogy tárgyaljunk a Vietnamiakkal. Visszajöttünk a nagykövetségre, és amíg Negroponte-nal megírtuk a találkozó jelentését, Kissinger fedő okokra hivatkozva kiment egy étterembe.< https://adst.org/p>
erről mindenki tudott. Valójában egy Margaret Osmer nevű nő volt (a képen Steve Bell 1975-ben a “Good Morning, America” – on), aki az ABC televíziónak dolgozott. Később csatlakozott hozzám a Tanács Külkapcsolatok New Yorkban, sok évvel később, futtatni a találkozók programok.,< https://adst.org/p
Kissinger idején sok kritika érte. A sajtó tudta, hogy Le Duc Tho, az észak-vietnami vezető tárgyaló ugyanabban az időben Párizsban volt. A sajtó lehordta Kissinger, azt kérdezik, miért nem találkozott Le Duc Tho, amíg Párizsban volt, hogy tud-e, hogy némi előrelépés az Észak-Vietnami, ahelyett, hogy egy jóképű, szőke, hogy egy Párizsi étteremben. Senki sem tudott a titkos tárgyalásokról. Ez persze Kissinger fedősztorija volt, hiszen korábban már találkoztunk Le Duc Tho-val.,< https://adst.org/p>
visszatekintve, egészen 1972 őszéig voltak olyan idők, amikor Le Duc Tho valamivel udvariasabb volt, mint mások. De ha nagyon kemény fejű lenne, akkor azt kell mondanod, hogy az észak-vietnámi valóban nem mozdult túl sokat ebben az időszakban, a következő javaslataink ellenére….< https://adst.org/p>
https://adst.org/figure
továbbá a Le Duc Thónak gyakran fejfájása volt. Amikor megfájdult a feje, tudtuk, hogy nem lesz rugalmas,és nem is lesz kész., Megfájdult a feje, és ez jelezte a hozzáállását.< https://adst.org/p
úgy gondolom, hogy ez is mondhatjuk, és ez egy szomorú kommentár az emberi természetről, hogy Hanoi általában inkább közelgő volt, amikor keményen, katonailag ütöttük őket. Ők is barátságosabbak voltak. Arrogánsabbak és intranaktívabbak voltak, amikor úgy tűnt, hogy jól teljesítenek, katonailag és katonailag is: / / adst. org / vagy mi engedtünk a nyomásnak….Ezt nem akarom eltúlozni, mert 1972 szeptember-októberéig nem tettek valódi nagy lépéseket., Ennek ellenére 1971-72-ben voltak olyan esetek, amikor az összejövetelekről érkeztünk, jobban elbátortalanodtunk, mint máskor, amikor jobban buzdítottak minket.< https://adst.org/p
Az észak-vietnami tárgyaló felek sokáig harcoltak a franciák és az USA elleni céljaikért. Hosszú idő telt el, és sokáig hajlandóak voltak folytatni a tárgyalásokat. Tehát nem voltak olyan hangulatban, hogy kompromisszumot kössenek. Tehát mindez rendkívül megnehezítette.< https://adst.org/p>
hónapról hónapra, és évről évre az volt az alaphelyzetük, hogy egyoldalú, USA-ra szólítottak fel., visszavonulás, koalíciós kormány létrehozása Saigonban, és mindezen álláspontok mellett, forradalmi szellemben. Ők inkább arra törekedtek, hogy hosszú befektetéseiket arra fordítsák, amit csinálnak, úgy érezték, hogy az amerikai pozíció hazai támogatása összeomlik, minden ok miatt, amit említettem.< https://adst.org/p>
tehát alapvetően arra törekedtek, hogy elhasználjanak minket. Lényegében tárgyalási stílusuk részeként jöttek, hogy meghallgassák álláspontunkat, és lássák, hogy az Egyesült Államok több engedményt fog-e tenni, és közelebb kerül-e ahhoz, amit akarnak.,< https://adst.org/p
egy mérföldkő röviden meg kell említenem…1971 májusában volt, valószínűleg az emléknap alatt, mivel mindig ünnepnapokon vagy hétvégén mentünk Párizsba ebben az időben. Bemutattuk azt, amit rendkívül jelentős javaslatnak tekintettünk a tárgyalások előrehaladására, amelyet valójában az 1973 januárjában aláírt esetleges megállapodás hozott létre. Emlékszem, hogyan gyötrődtünk, hogy megpróbáltunk egy nagy javaslatot tenni. Nem emlékszem, miért, de az időzítés olyan volt, hogy megpróbáltunk áttörést elérni ezen a ponton., Úgy gondolom, hogy ez egy hétpontos javaslat volt, amely lényegében csak katonai rendezés volt, összhangban Nixon elnök azon elvével, hogy hajlandó legyen rugalmas a katonai oldalon, de nem a politikai oldalon.< https://adst.org/p>
1972.október:”ez volt a szünet, amit kerestünk”ahogy haladtunk felé január 1972, fokozatosan arra a következtetésre jutottunk, hogy fontos, hogy az elnök, hogy egy nagy, nyilvános címet, ismét Vietnamban., A beszédben felvázolta stratégiánkat és céljainkat, felidézve Vietnamizációt és áttekintve az eddig elért haladást az amerikai veszteségek és a vietnami csapatok szintjének csökkenése tekintetében.< https://adst.org/p>
mindenekelőtt felfedi azt a tényt, hogy ésszerű ajánlatot tettünk Észak-Vietnamnak, és hogy egy ideje titkos tárgyalásokat folytattunk velük. Hanoi feladata volt, hogy értelmes módon válaszoljon. Úgy vélem, hogy 1971 vége felé további öt javaslatot dolgoztunk ki 1971 májusában. Sőt, biztos vagyok benne, hogy igen.,< https://adst.org/p>
https://adst.org/figure
titkos találkozókat tartottunk 1971 júniusában, júliusában, augusztusában és szeptemberében. Úgy vélem, hogy ennek a javaslatnak a puszta csontjait vettük figyelembe, és új részletekkel egészítettük ki, hogy világossá tegyük, milyen lenne egy katonai megoldás. 1972 januárjáig úgy döntöttek, hogy nyilvánosságra hozzák a titkos tárgyalásokat, mert Hanoi nem mozdult, és túl sokat kritizáltak minket otthon az USA-ban, valamint a világ más részein.,< https://adst.org/p>
tehát volt egy Nixon beszéd 1972.január 25-én. Mint minden ilyen beszéd, keményen dolgoztam annak kidolgozásán. Természetesen a beszédírók sokkal jobb angol nyelvre fordították, míg a lényegén dolgoztam< https://adst.org/p
1972 októberében átmentünk Párizsba erre a találkozóra, amelyet Le Duc Tho ajándékozott. Még mindig sok dolgunk volt rajta, de alapvetően, ez volt a szünet, amit kerestünk. Ez magában foglalta az amerikai erők egyoldalú visszavonását és a foglyok szabadon bocsátását a katonai oldalon., A javaslat nyelve e tekintetben meglehetősen specifikus volt.< https://adst.org/p
Az észak-vietnami javaslat tűzszünetet és a megállapodás nemzetközi felügyeletét is tartalmazta. Az Észak-vietnamiak eltávolodtak a koalíciós kormány iránti ragaszkodásuktól. Még mindig voltak kemény tárgyalások, de új nyelvet használtak. Nemzeti megbékélési megállapodást javasoltak, de valójában Thieu elnököt Saigonban hagynák hatalmon. Tehát az Észak-vietnamiak csökkentették azokat a politikai igényeket, amelyekkel évekig ragaszkodtak.,< https://adst.org/p>
” több napunk volt a további tárgyalásokra. Az utolsó nap 14 órán át futott.”
Az én szemszögemből, nem is beszélve Nixonról és Kissingerről, ezek az igények olyan dolgok voltak, amelyekre nem szabad kompromisszumot kötni.< https://adst.org/p>
visszamentünk az Észak-Vietnámiakhoz. Október 11-ig több napnyi további tárgyalást folytattunk, hogy javítsunk a tervezeten, általában Washingtont és Saigont tájékoztatjuk. Az utolsó nap 14 órán át futott. Mint általában, szó szerinti átiratokat készítettünk., Még a mosdóba sem tudtam kimenni, amikor akartam, és rengeteg kávét ittam, hogy tovább tudjak menni.< https://adst.org/p
meg kellett győződnünk arról, hogy Laoszból és Kambodzsából visszahoztuk foglyainkat, és megpróbáltuk rávenni a kommunista oldalt, hogy vonja vissza csapatait onnan, és hogy ott tűzszünetet kössenek. Szóval ez volt a probléma. Egy másik probléma az volt, hogy a tűzszünet után mindkét fél számára lehetővé tették a katonai támogatás folytatását. Aztán ott voltak a nemzetközi felügyeleti rendszer részletei,valamint a DMZ státusza., Ez volt a tényleges választóvonal Észak-és Dél-Vietnam között.< https://adst.org/p>
még mindig sok részletet kell kezelni, és sok nehéz kérdést kell megoldani, de az alapvető áttörést sikerült elérni. Az Észak-vietnamiak már nem ragaszkodtak koalíciós kormányhoz.,
https://adst.org/figure
A tervezet nyelve világossá tette, hogy Thieu elnök hatalmon marad, miközben arra utalt, hogy esetleg tárgyalások vezethetnek a kormány felé a nemzeti megbékélés. Ezt igyekeztünk minél homályosabbá és értelmetlenebbé tenni. Valójában a cél az volt, hogy a Saigon kormány hatalmon maradjon.< https://adst.org/p
a tárgyalások utolsó napja 1972.október 11. volt., Tehát négy napnyi tárgyalás volt, de az egyik ilyen nap 14 órán át tartott. Kissinger kész visszamenni és jelentést tenni Nixon elnöknek. Eredetileg megegyeztünk egy megállapodástervezetben, de néhány másodlagos jellegű megoldandó kérdéssel.< https://adst.org/p>
volt néhány technikai kérdés arról is, hogy milyen konkrét kifejezéseket jelentettek stb., Tehát ez egy fárasztó időszak volt, több napig, beleértve az egész éjszakai ülés újrarajzolása, ellenőrzése, küldő kábelek, jelentés, és kitöltése Saigon és Washington, valamint a felkészülés beszélgetési pontokat a következő napra. A szó szerinti jegyzetelés mellett új javaslatokat is elő kellett készítenünk.< https://adst.org/p>
Párizsban maradtam Dave Engle FSO-val, aki addigra részt vett a tárgyalásokon, mint a külföldi szolgálat vezető vietnami előadója., Ő és én azért maradtunk itt, hogy technikai megbeszéléseket folytassunk az Észak-Vietnámiakkal, hogy tisztázzunk néhány alkérdést. Tehát leültünk az Észak-Vietnamiakkal a következő találkozón. Nem emlékszem a részletekre, kivéve, hogy egyszerre voltam izgatott és kimerült.
“mondani, Hogy depressziós lenne egy enyhe kifejezés”
Akkor természetesen a következő lépés az volt, hogy a város jelenlegi ezt a csodálatos megállapodás volt tárgyalásos., Még mindig nem voltunk teljesen elégedettek, de az alapkérdések megoldódtak, és úgy gondoltuk, hogy most durva megállapodás született a Hanoi politikai hivatalának és elnökünknek a tervezetében és az ad referendumában. Természetesen világossá tettük az észak-vietnami számára, hogy ezt a tervezetet el kell adnunk dél-vietnami szövetségesünknek.< https://adst.org/p
mielőtt Saigonba mentünk, hogy áttekintsük a Thieu elnökkel kötött megállapodást, egy kábelt küldtünk előre, hogy bizonyos mértékig előre jelezzük, hogy van valami., Elfelejtem az általunk használt kifejezést, de azt mondtuk, hogy áttörést jelent, egy lehetséges megállapodást, vagy valami hasonlót. Világosan tudatjuk Thieu-vel, hogy Bunker Nagykövet úron keresztül eljöttünk, hogy megbeszéljük vele ezt a tervezetet. Tehát 1972 október közepén Saigonba mentünk.< https://adst.org/p
elmentünk Thieu elnök irodájába, és Kissinger előadást tartott arról, hogy miért volt a dél-vietnámi érdek elfogadni a megállapodást, és hogy támogatni fogjuk őket. Ha bármilyen jogsértés lenne, Nixon elnök határozottan reagálna., Thieu számíthat ránk, hogy betartjuk a megállapodást.< https://adst.org/p
Kissinger azt mondta, hogy ez volt a legjobb üzlet, amit az amerikai hazai támogatás szintje alapján kaphattunk. Dél-Vietnamban teljesítettük a kötelességünket. Kemény tárgyalásokat folytattunk, és hatalmon tartottuk Thieu-t. Sok gazdasági és katonai segítséget kapott tőlünk. A megállapodás aláírása előtt siettetnénk a további segélyeket Dél-Vietnamba, hogy a lehető legerősebb helyzetben legyen, mielőtt a megállapodás rendelkezései hatályba lépnének., Ezt az erőfeszítést Project ENHANCE-nek hívták, vagy valami ilyesmi.< https://adst.org/p >
azt mondtuk, hogy folytatjuk a bombázást, ha az Észak-vietnamiak megtámadják a megállapodást. Azt mondtuk, hogy Dél-Vietnamnak teljes diplomáciai támogatást, valamint katonai és gazdasági segítséget nyújtunk. Azt mondtuk, hogy a Kínai, mind az Oroszok elkülöníteni Hanoi, majd próbálja meg rávenni őket, hogy vágja le a támogatás az Észak-Vietnami, ha lehetséges, de egyértelműen ez volt a szándékunk., Ott volt az egész támogatási dimenzió is, ahol megállapodtunk az Észak-Vietnamiakkal, hogy segítünk nekik országuk újjáépítésében.< https://adst.org/p>
https://adst.org/figure
amikor Thieu elnök először hallotta előadásunkat, nem reagált. Csak hallgatott. Nem volt okunk pesszimistának lenni az első találkozó után….Amikor a következő találkozó megtörtént, felrobbantottak minket. Thieu nagyon ideges volt a megállapodással, szinte az egész fórumon., Mindenekelőtt az észak-vietnami csapatok folyamatos jelenléte miatt.< https://adst.org/p
mindenféle más nyelvet választott ki, amelyet gyengének tartott a nemzetközi felügyelet, az ellátás, a támogatás összege vagy bármi más szempontjából. Gyakorlatilag mindent panaszkodott, de mindenekelőtt az észak-vietnami csapatok folyamatos jelenlétét Dél-Vietnamban. Másodszor, Thieu valójában azt mondta, hogy félrevezettük őt. Azt mondta, hogy ez a megállapodás messze túlmutat azon, amit mi jelentettünk neki, és amit szerinte tartogat számára.,< https://adst.org/p
harmadszor, a megállapodás tárgyalásakor Dél-Vietnam sorsáról tárgyaltunk. Azt mondta, néhány héttel a választások előtt hozzám fordul, és elvárja, hogy fogadjam el ezt a megállapodást, amely pár nap múlva megpecsételi hazám és honfitársaim sorsát. Szerinte a megállapodás elvi és felfogási szempontból is rossz, hiszen az amerikaiak nem veszik figyelembe a dél-vietnámi nép sorsát.< https://adst.org/p>
“, Egyébként is nagyon depressziósak voltunk, Thieu reakciója miatt. Nixon elnök és Al Haig megvert minket.”
tehát összességében ez egy nagyon kemény és elkedvetlenítő ülés volt, a legkevésbé. Nem arról volt szó, hogy vissza kellene mennünk, hogy helyrehozzuk ezt, vagy foglalkozzunk ezzel vagy azzal a problémával. Lényegében elutasította az általános megállapodást. Ez nem volt a megállapodás teljes formális elutasítása. Azt mondta: “a következő változásokkal kell rendelkeznünk.”De annyi változtatásra volt szüksége, és annyira fontosak voltak, hogy egyszerűen lehetetlen volt megoldást találni.,< https://adst.org/p >
azt mondani, hogy depressziósak voltunk, óriási alulértékelés lenne…Három-négy nap nagyon nehéz megbeszéléseket fejeztünk be Saigonban. Visszaadtuk Nixon elnöknek, Al Haig biztonsági tanácsadón keresztül, a hátsó csatornákon keresztül, amely az üzenetek kettős titkosítását jelentette. Azt jelentettük, hogy Thieu negatívan reagált, és amit akart.< https://adst.org/p
Nixon és Haig elnök már szkeptikusabbak voltak a megállapodással kapcsolatban, mint mi., Nagyra értékelték az áttörést, amit elértünk, de nem voltak annyira lelkesek, mint Kissinger és csapata, beleértve Negroponte-t sem. Mindenekelőtt Nixon nem akart nagy megosztottságot a szövetségesünkkel. Végül is ez volt az országuk.< https://adst.org/p
tehát a kezdeti robbantás után néhány nappal Saigonban maradtunk, hogy megpróbáljuk Thieu elnököt rugalmasabbá tenni, és összegyűjteni a kéréseit. Addigra rájöttünk, hogy vissza kell mennünk Hanoiba, és meg kell próbálnunk eligazodni Thieu elsődleges aggodalmainak., Úgy tűnt, hogy olyan kiterjedt, hogy ez elég elkedvetlenítő.< https://adst.org/p
eközben kábeleket küldtünk vissza Washingtonba, beszámolva a Thieu-vel folytatott beszélgetéseink eredményeiről. Őrjítő volt, mert késett a kábelek küldése, különösen kettős titkosítás használatával….< https://adst.org/p>
Egyébként is nagyon depressziósak voltunk, Thieu reakciója miatt. Pokolian idegesek voltunk a megállapodás felrobbantása miatt., Volt, hogy Nixon elnök és Al Haig megvert minket, és volt ez a kommunikációs hiba az időeltolódás és a kommunikáció okozta késedelmek és a kettős titkosítási folyamat miatt. Mindig is egy üzenetet mögött ezeket a dolgokat.< https://adst.org/p
nagyon kiterjedt Dél-Vietnami igényekkel hagytuk el Saigont a megállapodás megváltoztatására. Hanoival kellett tartanunk. Ebben az időben természetesen lehetetlen volt Hanoiba menni. Csak akkor mehetünk oda, ha teljesen lezárjuk az üzletet.,< https://adst.org/p
el kellett halasztanunk a Hanoi-i utazást, és Kissinger gyakorlatilag az Észak-Vietnámiaknak mondta: “Nos, Párizsban azt mondtuk, hogy ez az üzlet jó, és még mindig úgy gondoljuk, hogy az. Ezt a megállapodást azonban nem tudjuk végrehajtani dél-vietnami elfogadás nélkül. Továbbra is együttműködünk a szövetségeseinkkel,és megpróbáljuk őket idehozni. De változtatnunk kell néhány dolgon. Nem adhatjuk el a megállapodást a Dél-Vietnamiaknak ilyen módon. Kiállunk az alapmegállapodás mellett. Úgy gondoljuk, hogy ez egy jó megállapodás. Ne add fel., Majd jelentkezünk. Most nem mehetek Hanoiba.”
így visszamentünk Washingtonba. Nem tudom, milyen hamar történt, de egy-két napon belül megjelent egy sajtóközlemény Hanoiból, az Egyesült Államokból, Nixon elnökből és Kissingerből. A nyilatkozat szerint az Egyesült Államok megállapodott Hanoival, és most, azzal az ürüggyel, hogy nem tudja megmondani a saigoni lakájuknak, hogy mit tegyenek, az Egyesült Államok most újratárgyalja a megállapodásunkat.,< https://adst.org/p>
Hanoi azt mondta, hogy megszegtünk egy ünnepélyes megállapodást Hanoival, valamint egy megállapodást Kissingernek, hogy látogassa meg Hanoit. Ezután közzétették a velük elért teljes megállapodást.< https://adst.org/p>
“emlékszem élénken, amelynek szenzációs, háromcsillagos ételek, de hogy nagyon komor”https://adst.org/h5
mentünk át Párizsba 1972 novemberében, a választások után. A Hanoi képviselői nagyon szorgalmasak voltak., Néhány napos megbeszélés után, amikor lényegében a vizet tapostuk, de nem haladtunk előre, az észak-vietnami képviselők bejöttek, és alapvetően megpróbálták feloldani a megállapodást. Új követeléseket fogalmaztak meg, és visszavettek néhány engedményt, amit már megtettek.< https://adst.org/p
azt mondtuk, hogy fújjuk a sípot és megállunk. Nem jutottunk sehova. Szóval megálltunk. Az Észak-Vietnámiakkal 1972 decemberében Párizsban folytattunk egy újabb összecsapást, ugyanennyi eredménytelenséggel. Nem jutottunk sehova., Sőt, felmerült a Dél-Vietnami pont az Észak-Vietnami, meg volt néhány technikai pontot engedett át, de nem voltunk valami jelentős, Hanoi, hogy counter-követeli.< https://adst.org/p
a novemberi és decemberi ülésszakokon az amerikai nagykövetségen tartózkodtunk. Élénken emlékszem, hogy szenzációs, háromcsillagos ételeket ettem,de nagyon komor. Ahogy az 1972-es karácsonyi ünnepek felé haladtunk, zsákutcában voltunk., Megpróbáltuk világossá tenni, hogy alapvetően az októberi megállapodással akarunk menni, de néhány változtatásra van szükségünk, mind érdemben, mind pedig a Saigon-kormány bevonására. De Hanoi-nak nem volt ilyenje.< https://adst.org/p
bármi legyen is az észak-vietnami bombázás mértéke, a cél természetesen soha nem volt polgári áldozatok okozása….Az a tény, hogy a bombázás kezdetétől számított néhány napon belül kaptunk egy békéltető üzenetet Hanoitól, ami arra utal, hogy folytatjuk a tárgyalásokat., Tehát ez jól működött, és valószínűleg arra ösztönözte Thieu dél-vietnami elnököt, hogy gondolja azt, hogy kemények leszünk az Észak-Vietnamiakkal folytatott tárgyalásokon, vagy legalábbis egy megállapodás végrehajtásában….
“pirítósokat cseréltek, és mindenütt bajtársiasság érzése volt”https://adst.org/figure>
tehát 1973 január elején folytattuk a tárgyalásokat. A dolgok nagyon gyorsan mozogtak., Az Észak-vietnamiak nem mondták, hogy bizonyos kérdéseket nem lehet megvitatni, és nem vezettek be új igényeket, így nem mentünk visszafelé. Néhány fontos célkitűzésünket elértük. Nem történt igazán jelentős változás a megállapodás. A megállapodás egyes területeken kissé jobb volt.< https://adst.org/p
Párizsban kötöttük meg a megállapodást az Észak-Vietnámiakkal, és 1973.január 23-án kezdeményeztük. A pirítósokat kicserélték,és a bajtársiasság érzése volt mindenütt., Túl sok volt a fájdalom és a fájdalom, de nyilvánvaló volt, hogy a mi és az Észak-vietnámiak megkönnyebbülten érezték magukat.< https://adst.org/p
ezekben az utolsó napokban kellett a Saigon kormányt a felülvizsgált szöveggel a fedélzeten tartani. Elküldtük Al Haig-ot Saigonba. Legalább néhány levél volt Nixon elnöktől Nguyen van Thieu-hez. Ezek a levelek nagyon kemények voltak, ugyanakkor nagyon megnyugtatóak is. Az alaprajzot, mint mindig, Kissinger irányításával és Nixon jóváhagyásával csináltam.,< https://adst.org/p>
Alapvetően azt mondták, hogy mindent megtettünk, amit tudtunk. Azt mondtuk Thieu elnöknek, hogy mindent megkaptunk, amit tudtunk, és hogy nem fogunk jobb ajánlatot kapni. A levél szerint Nixon elnök úgy vélte, hogy a felülvizsgált megállapodás megfelel az Egyesült Államok és a Vietnami Köztársaság nemzeti érdekeinek. A levél szerint betartatjuk a megállapodásokat, és szükség esetén bombázzuk Észak-Vietnamot, az Egyesült Államok pedig ragaszkodik Dél-Vietnamhoz. Emellett gazdasági és katonai segítséget nyújtanánk Dél-Vietnamnak.,< https://adst.org/p
rámutattunk a megállapodás előnyeire, valamint arra, hogy készek vagyunk érvényesíteni azt. Nixon elnök gyakorlatilag azt mondta, hogy mindent megadtunk a Saigon-kormánynak, amit az évek óta tartó vér és kincs, valamint az üzlet szempontjából adhatunk. Itt volt az ideje, hogy a Saigon-kormány csatlakozzon a megállapodáshoz, amelyet megtárgyaltak.< https://adst.org/p>
a tárgyalások részeként a támogatási programot is felvettük, amely kissé külön volt. Nagyon vigyáztunk, hogy ne ígérjünk jóvátételt Észak-Vietnámnak., Azonban gazdasági ösztönzőket akartunk nyújtani nekik. Indokína újjáépítéséhez pénzeszközöknek neveznénk őket, és nagy összegeket biztosítanánk Laosznak, Kambodzsának és Dél-Vietnamnak is….< https://adst.org/p>
így Saigon elismerésével kezdeményeztük a megállapodást, majd 1973.január 27-én visszatértünk Párizsba a végső aláírásra. Kissinger Washingtonban maradt, Rogers külügyminiszter pedig Párizsba utazott, hogy aláírja a megállapodást a többi külügyminiszterrel.,< https://adst.org/p >
“bármit is érzel a háborúról, … a gazdasági és katonai támogatás megszakítása, amikor Észak-Vietnam megszegte a megállapodást, teljesen erkölcstelen volt”< https://adst.org/h5
a Párizsi Megállapodás 1973-as aláírását követő néhány hónapon belül Hanoi a megállapodás szélei körül kezdett rágcsálni. 1973 májusában elhagytam az NSC munkatársait….< https://adst.org/p>
az észak-vietnámi továbbra is gondot okozott., Amíg nem voltam kormányzati szolgálatban, Kissinger Párizsba ment, hogy tárgyaljon Le Duc Tho-val annak érdekében, hogy az alapszerződés végrehajtása visszatérjen a pályára. Ez az erőfeszítés nem jött össze.< https://adst.org/p
eközben a Kongresszus elkezdte korlátozni, hogy mit tehetünk Kambodzsában, és megállította a bombázást ott és Laoszban. Végül, néhány évvel később, a Kongresszus gyakorlatilag véget vetett a Dél-Vietnam megsegítésének, egy igazán becstelen és meggondolatlan cselekedetnek. Tehát egy idő alatt a Saigon-kormányt aláásták.,< https://adst.org/p
bármi legyen is a hiányosságai — és voltak komolyak is — a pszichológiai és katonai hatás a támogatás korlátozásakor, majd megállításakor pusztító volt. És persze ez ösztönözte Hanoit.< https://adst.org/p>
https://adst.org/figure
1975-ben volt egy totális offenzíva, amelynek eredményeként a kommunisták teljesen elfoglalták Dél-Vietnamot.,< https://adst.org/p>
a vége felé, 1975-ben, amikor a dél-vietnami hadsereget gyorsan legyőzték, a kongresszus már és öntudatlanul is gyakorlatilag elvágta a katonai és gazdasági támogatást Dél-Vietnamnak.< https://adst.org/p
bármit is érzel a háborúval kapcsolatban, megtárgyaltuk ezt a megállapodást Észak-Vietnammal, és végigmentünk ezen a kínzáson és veszteségen., Annak ellenére, hogy a dél-vietnami kormány nem volt tökéletes, a gazdasági és katonai segélyek elvágása számukra, amikor Észak-Vietnamot szövetségesei folyamatosan utánpótlták, és megszegték a megállapodást, véleményem szerint teljesen erkölcstelen volt.< https://adst.org/p
az, hogy a folyamatos támogatás a mi részünkről mindent megtett volna-e, egy másik kérdés, de semmi köze az elvhez. És a saigoni kormány tökéletlen volt, minden bizonnyal jobb volt, mint a Hanoi kommunisták., Mindenesetre a dél-Vietnamiaknak ígért gazdasági és katonai segélyeket nem adták át, ami tovább gyengítette őket.< https://adst.org/p
tehát az észak-vietnami fenyegetés kezelésére irányuló katonai terveink téves feltételezéseken alapultak. Ez hozzájárult a dél-vietnami katonai összeomláshoz. A másik megfontolás az Észak-Vietnam Dél-Vietnam elleni nagy offenzívája volt, amelyre bombázással akartunk reagálni.,< https://adst.org/p>
ezt a tervet 1973 szeptemberében Kongresszusi fellépés alákínálta, megtiltva a délkelet-ázsiai célpontok további bombázását. A Watergate-ügy egyre növekvő problémája volt, amely Nixon elnök 1972. novemberi újraválasztásának módjához kapcsolódott. Ennek eredményeként az idő múlásával az amerikai adminisztráció végrehajtó hatalma gyakorlatilag megtört, és tovább gyengült az Észak-Vietnam elleni erőteljes fellépés képessége, a háború általános fáradtsága mellett.,…< https://adst.org/p
az Észak-vietnamiak mindent kitaláltak, így az Észak-Vietnam megtámadásának különféle eszközei hatástalanok voltak.< https://adst.org/p
a párizsi megállapodásban említett amerikai gazdasági támogatás tekintetében Hanoi soha nem kapta meg. Két dolgot mondtunk nekik. Először azt mondtuk nekik, hogy Kongresszusi jóváhagyást kell szereznünk, hogy gazdasági segítséget nyújtsunk Hanoinak. Másodszor, Észak-Vietnamnak be kell tartania a Párizsi Megállapodást. Volt némi vita arról, hogy vállaltuk-e, hogy Észak-Vietnamnak nyújtunk támogatást.,< https://adst.org/p
világossá tettük Hanoi számára, hogy nem tudunk támogatást nyújtani Észak-Vietnamnak Kongresszusi jóváhagyás nélkül, és ezt már elmondtuk a Kongresszusnak. A Kongresszus sok tagjának nem tetszett az ötlet, hogy bármilyen segítséget nyújtsanak Hanoinak. Nem tetszett nekik az sem, hogy titokban megígértük, hogy ilyen segítséget nyújtunk, annak ellenére, hogy fedeztük az ígéretet azzal, hogy kijelentjük, hogy Kongresszusi jóváhagyásra van szükségünk annak biztosításához.,< https://adst.org/p
Ez további vitát váltott ki, amelyet súlyosbított az a tény, hogy Hanoi kezdettől fogva megsértette az 1973-as párizsi egyezményt. Ezek a jogsértések meglehetősen nyilvánvalóak voltak, majd az Észak-vietnamiak a tűzszüneti megállapodás nyilvánvaló megsértésével fokozták a helyzetet. Ilyen körülmények között nem adtunk volna segélyt Észak-Vietnamnak, amit amúgy sem tudtunk volna kikerülni a kongresszusból. Így a Hanoi iránti ösztönzés gyorsan elszáradt.,< https://adst.org/p
az összes botot és répát, röviden, hatékonyan eltávolították, és a Párizsi Megállapodás összeomlott.< https://adst.org/p
Lord: 1971 júliusában Párizsban voltunk egy titkos kínai utazásról., Nem csak a világ nem tudott a titkos kínai utunkról, de miközben nyilvánosan Párizsban voltunk, ismét titkos tárgyalásokat folytattunk az Észak-Vietnámiakkal.< https://adst.org/p>
bizonyos szempontból még bonyolultabb volt ezeket a megbeszéléseket az észak-vietnami titokban tartani, mint a washingtoni hétvégi kirándulások. Mindenki tudta, hogy Kissinger Párizsban van, és bizonyos értelemben valószínűleg követte őt. Szóval volt egy bonyolult műveletünk az amerikai Nagykövetkel, aki Richard Watson volt.,< https://adst.org/p
meg kellett találnunk a módját, hogy Kissinger tárgyaljon az Észak-Vietnamiakkal anélkül, hogy Párizsban emberek tudnának róla. A fedősztori az volt, hogy Kissinger a nagykövetségen bujkált, és Watson nagykövethez beszélt. Dick Smyser és én elmentünk a saját egy nagy, nyitott plaza nézi az Eiffel Tower….it A Place de Trocadero volt. Ott várnánk.< https://adst.org/p>
akkor Kissinger titkár egy autóban csúszott le, amely a nagykövetség hátsó ajtaján ment ki, mivel a sajtó a bejárati ajtót takarta., A helyszínen vett fel minket, és elmentünk a találkozóhelyre, hogy tárgyaljunk a Vietnamiakkal. Visszajöttünk a nagykövetségre, és amíg Negroponte-nal megírtuk a találkozó jelentését, Kissinger fedő okokra hivatkozva kiment egy étterembe.< https://adst.org/p>
erről mindenki tudott. Valójában egy Margaret Osmer nevű nő volt (a képen Steve Bell 1975-ben a “Good Morning, America” – on), aki az ABC televíziónak dolgozott. Később csatlakozott hozzám a Tanács Külkapcsolatok New Yorkban, sok évvel később, futtatni a találkozók programok.,< https://adst.org/p
Kissinger idején sok kritika érte. A sajtó tudta, hogy Le Duc Tho, az észak-vietnami vezető tárgyaló ugyanabban az időben Párizsban volt. A sajtó lehordta Kissinger, azt kérdezik, miért nem találkozott Le Duc Tho, amíg Párizsban volt, hogy tud-e, hogy némi előrelépés az Észak-Vietnami, ahelyett, hogy egy jóképű, szőke, hogy egy Párizsi étteremben. Senki sem tudott a titkos tárgyalásokról. Ez persze Kissinger fedősztorija volt, hiszen korábban már találkoztunk Le Duc Tho-val.,< https://adst.org/p>
visszatekintve, egészen 1972 őszéig voltak olyan idők, amikor Le Duc Tho valamivel udvariasabb volt, mint mások. De ha nagyon kemény fejű lenne, akkor azt kell mondanod, hogy az észak-vietnámi valóban nem mozdult túl sokat ebben az időszakban, a következő javaslataink ellenére….< https://adst.org/p>
továbbá a Le Duc Thónak gyakran fejfájása volt. Amikor megfájdult a feje, tudtuk, hogy nem lesz rugalmas,és nem is lesz kész., Megfájdult a feje, és ez jelezte a hozzáállását.< https://adst.org/p
úgy gondolom, hogy ez is mondhatjuk, és ez egy szomorú kommentár az emberi természetről, hogy Hanoi általában inkább közelgő volt, amikor keményen, katonailag ütöttük őket. Ők is barátságosabbak voltak. Arrogánsabbak és intranaktívabbak voltak, amikor úgy tűnt, hogy jól teljesítenek, katonailag és katonailag is: / / adst. org / vagy mi engedtünk a nyomásnak….Ezt nem akarom eltúlozni, mert 1972 szeptember-októberéig nem tettek valódi nagy lépéseket., Ennek ellenére 1971-72-ben voltak olyan esetek, amikor az összejövetelekről érkeztünk, jobban elbátortalanodtunk, mint máskor, amikor jobban buzdítottak minket.< https://adst.org/p
Az észak-vietnami tárgyaló felek sokáig harcoltak a franciák és az USA elleni céljaikért. Hosszú idő telt el, és sokáig hajlandóak voltak folytatni a tárgyalásokat. Tehát nem voltak olyan hangulatban, hogy kompromisszumot kössenek. Tehát mindez rendkívül megnehezítette.< https://adst.org/p>
hónapról hónapra, és évről évre az volt az alaphelyzetük, hogy egyoldalú, USA-ra szólítottak fel., visszavonulás, koalíciós kormány létrehozása Saigonban, és mindezen álláspontok mellett, forradalmi szellemben. Ők inkább arra törekedtek, hogy hosszú befektetéseiket arra fordítsák, amit csinálnak, úgy érezték, hogy az amerikai pozíció hazai támogatása összeomlik, minden ok miatt, amit említettem.< https://adst.org/p>
tehát alapvetően arra törekedtek, hogy elhasználjanak minket. Lényegében tárgyalási stílusuk részeként jöttek, hogy meghallgassák álláspontunkat, és lássák, hogy az Egyesült Államok több engedményt fog-e tenni, és közelebb kerül-e ahhoz, amit akarnak.,< https://adst.org/p
egy mérföldkő röviden meg kell említenem…1971 májusában volt, valószínűleg az emléknap alatt, mivel mindig ünnepnapokon vagy hétvégén mentünk Párizsba ebben az időben. Bemutattuk azt, amit rendkívül jelentős javaslatnak tekintettünk a tárgyalások előrehaladására, amelyet valójában az 1973 januárjában aláírt esetleges megállapodás hozott létre. Emlékszem, hogyan gyötrődtünk, hogy megpróbáltunk egy nagy javaslatot tenni. Nem emlékszem, miért, de az időzítés olyan volt, hogy megpróbáltunk áttörést elérni ezen a ponton., Úgy gondolom, hogy ez egy hétpontos javaslat volt, amely lényegében csak katonai rendezés volt, összhangban Nixon elnök azon elvével, hogy hajlandó legyen rugalmas a katonai oldalon, de nem a politikai oldalon.< https://adst.org/p>
1972.október:”ez volt a szünet, amit kerestünk”ahogy haladtunk felé január 1972, fokozatosan arra a következtetésre jutottunk, hogy fontos, hogy az elnök, hogy egy nagy, nyilvános címet, ismét Vietnamban., A beszédben felvázolta stratégiánkat és céljainkat, felidézve Vietnamizációt és áttekintve az eddig elért haladást az amerikai veszteségek és a vietnami csapatok szintjének csökkenése tekintetében.< https://adst.org/p>
mindenekelőtt felfedi azt a tényt, hogy ésszerű ajánlatot tettünk Észak-Vietnamnak, és hogy egy ideje titkos tárgyalásokat folytattunk velük. Hanoi feladata volt, hogy értelmes módon válaszoljon. Úgy vélem, hogy 1971 vége felé további öt javaslatot dolgoztunk ki 1971 májusában. Sőt, biztos vagyok benne, hogy igen.,< https://adst.org/p>
https://adst.org/figure
titkos találkozókat tartottunk 1971 júniusában, júliusában, augusztusában és szeptemberében. Úgy vélem, hogy ennek a javaslatnak a puszta csontjait vettük figyelembe, és új részletekkel egészítettük ki, hogy világossá tegyük, milyen lenne egy katonai megoldás. 1972 januárjáig úgy döntöttek, hogy nyilvánosságra hozzák a titkos tárgyalásokat, mert Hanoi nem mozdult, és túl sokat kritizáltak minket otthon az USA-ban, valamint a világ más részein.,< https://adst.org/p>
tehát volt egy Nixon beszéd 1972.január 25-én. Mint minden ilyen beszéd, keményen dolgoztam annak kidolgozásán. Természetesen a beszédírók sokkal jobb angol nyelvre fordították, míg a lényegén dolgoztam< https://adst.org/p
1972 októberében átmentünk Párizsba erre a találkozóra, amelyet Le Duc Tho ajándékozott. Még mindig sok dolgunk volt rajta, de alapvetően, ez volt a szünet, amit kerestünk. Ez magában foglalta az amerikai erők egyoldalú visszavonását és a foglyok szabadon bocsátását a katonai oldalon., A javaslat nyelve e tekintetben meglehetősen specifikus volt.< https://adst.org/p
Az észak-vietnami javaslat tűzszünetet és a megállapodás nemzetközi felügyeletét is tartalmazta. Az Észak-vietnamiak eltávolodtak a koalíciós kormány iránti ragaszkodásuktól. Még mindig voltak kemény tárgyalások, de új nyelvet használtak. Nemzeti megbékélési megállapodást javasoltak, de valójában Thieu elnököt Saigonban hagynák hatalmon. Tehát az Észak-vietnamiak csökkentették azokat a politikai igényeket, amelyekkel évekig ragaszkodtak.,< https://adst.org/p>
” több napunk volt a további tárgyalásokra. Az utolsó nap 14 órán át futott.”
Az én szemszögemből, nem is beszélve Nixonról és Kissingerről, ezek az igények olyan dolgok voltak, amelyekre nem szabad kompromisszumot kötni.< https://adst.org/p>
visszamentünk az Észak-Vietnámiakhoz. Október 11-ig több napnyi további tárgyalást folytattunk, hogy javítsunk a tervezeten, általában Washingtont és Saigont tájékoztatjuk. Az utolsó nap 14 órán át futott. Mint általában, szó szerinti átiratokat készítettünk., Még a mosdóba sem tudtam kimenni, amikor akartam, és rengeteg kávét ittam, hogy tovább tudjak menni.< https://adst.org/p
meg kellett győződnünk arról, hogy Laoszból és Kambodzsából visszahoztuk foglyainkat, és megpróbáltuk rávenni a kommunista oldalt, hogy vonja vissza csapatait onnan, és hogy ott tűzszünetet kössenek. Szóval ez volt a probléma. Egy másik probléma az volt, hogy a tűzszünet után mindkét fél számára lehetővé tették a katonai támogatás folytatását. Aztán ott voltak a nemzetközi felügyeleti rendszer részletei,valamint a DMZ státusza., Ez volt a tényleges választóvonal Észak-és Dél-Vietnam között.< https://adst.org/p>
még mindig sok részletet kell kezelni, és sok nehéz kérdést kell megoldani, de az alapvető áttörést sikerült elérni. Az Észak-vietnamiak már nem ragaszkodtak koalíciós kormányhoz.,
https://adst.org/figure
A tervezet nyelve világossá tette, hogy Thieu elnök hatalmon marad, miközben arra utalt, hogy esetleg tárgyalások vezethetnek a kormány felé a nemzeti megbékélés. Ezt igyekeztünk minél homályosabbá és értelmetlenebbé tenni. Valójában a cél az volt, hogy a Saigon kormány hatalmon maradjon.< https://adst.org/p
a tárgyalások utolsó napja 1972.október 11. volt., Tehát négy napnyi tárgyalás volt, de az egyik ilyen nap 14 órán át tartott. Kissinger kész visszamenni és jelentést tenni Nixon elnöknek. Eredetileg megegyeztünk egy megállapodástervezetben, de néhány másodlagos jellegű megoldandó kérdéssel.< https://adst.org/p>
volt néhány technikai kérdés arról is, hogy milyen konkrét kifejezéseket jelentettek stb., Tehát ez egy fárasztó időszak volt, több napig, beleértve az egész éjszakai ülés újrarajzolása, ellenőrzése, küldő kábelek, jelentés, és kitöltése Saigon és Washington, valamint a felkészülés beszélgetési pontokat a következő napra. A szó szerinti jegyzetelés mellett új javaslatokat is elő kellett készítenünk.< https://adst.org/p>
Párizsban maradtam Dave Engle FSO-val, aki addigra részt vett a tárgyalásokon, mint a külföldi szolgálat vezető vietnami előadója., Ő és én azért maradtunk itt, hogy technikai megbeszéléseket folytassunk az Észak-Vietnámiakkal, hogy tisztázzunk néhány alkérdést. Tehát leültünk az Észak-Vietnamiakkal a következő találkozón. Nem emlékszem a részletekre, kivéve, hogy egyszerre voltam izgatott és kimerült.
“mondani, Hogy depressziós lenne egy enyhe kifejezés”
Akkor természetesen a következő lépés az volt, hogy a város jelenlegi ezt a csodálatos megállapodás volt tárgyalásos., Még mindig nem voltunk teljesen elégedettek, de az alapkérdések megoldódtak, és úgy gondoltuk, hogy most durva megállapodás született a Hanoi politikai hivatalának és elnökünknek a tervezetében és az ad referendumában. Természetesen világossá tettük az észak-vietnami számára, hogy ezt a tervezetet el kell adnunk dél-vietnami szövetségesünknek.< https://adst.org/p
mielőtt Saigonba mentünk, hogy áttekintsük a Thieu elnökkel kötött megállapodást, egy kábelt küldtünk előre, hogy bizonyos mértékig előre jelezzük, hogy van valami., Elfelejtem az általunk használt kifejezést, de azt mondtuk, hogy áttörést jelent, egy lehetséges megállapodást, vagy valami hasonlót. Világosan tudatjuk Thieu-vel, hogy Bunker Nagykövet úron keresztül eljöttünk, hogy megbeszéljük vele ezt a tervezetet. Tehát 1972 október közepén Saigonba mentünk.< https://adst.org/p
elmentünk Thieu elnök irodájába, és Kissinger előadást tartott arról, hogy miért volt a dél-vietnámi érdek elfogadni a megállapodást, és hogy támogatni fogjuk őket. Ha bármilyen jogsértés lenne, Nixon elnök határozottan reagálna., Thieu számíthat ránk, hogy betartjuk a megállapodást.< https://adst.org/p
Kissinger azt mondta, hogy ez volt a legjobb üzlet, amit az amerikai hazai támogatás szintje alapján kaphattunk. Dél-Vietnamban teljesítettük a kötelességünket. Kemény tárgyalásokat folytattunk, és hatalmon tartottuk Thieu-t. Sok gazdasági és katonai segítséget kapott tőlünk. A megállapodás aláírása előtt siettetnénk a további segélyeket Dél-Vietnamba, hogy a lehető legerősebb helyzetben legyen, mielőtt a megállapodás rendelkezései hatályba lépnének., Ezt az erőfeszítést Project ENHANCE-nek hívták, vagy valami ilyesmi.< https://adst.org/p >
azt mondtuk, hogy folytatjuk a bombázást, ha az Észak-vietnamiak megtámadják a megállapodást. Azt mondtuk, hogy Dél-Vietnamnak teljes diplomáciai támogatást, valamint katonai és gazdasági segítséget nyújtunk. Azt mondtuk, hogy a Kínai, mind az Oroszok elkülöníteni Hanoi, majd próbálja meg rávenni őket, hogy vágja le a támogatás az Észak-Vietnami, ha lehetséges, de egyértelműen ez volt a szándékunk., Ott volt az egész támogatási dimenzió is, ahol megállapodtunk az Észak-Vietnamiakkal, hogy segítünk nekik országuk újjáépítésében.< https://adst.org/p>
https://adst.org/figure
amikor Thieu elnök először hallotta előadásunkat, nem reagált. Csak hallgatott. Nem volt okunk pesszimistának lenni az első találkozó után….Amikor a következő találkozó megtörtént, felrobbantottak minket. Thieu nagyon ideges volt a megállapodással, szinte az egész fórumon., Mindenekelőtt az észak-vietnami csapatok folyamatos jelenléte miatt.< https://adst.org/p
mindenféle más nyelvet választott ki, amelyet gyengének tartott a nemzetközi felügyelet, az ellátás, a támogatás összege vagy bármi más szempontjából. Gyakorlatilag mindent panaszkodott, de mindenekelőtt az észak-vietnami csapatok folyamatos jelenlétét Dél-Vietnamban. Másodszor, Thieu valójában azt mondta, hogy félrevezettük őt. Azt mondta, hogy ez a megállapodás messze túlmutat azon, amit mi jelentettünk neki, és amit szerinte tartogat számára.,< https://adst.org/p
harmadszor, a megállapodás tárgyalásakor Dél-Vietnam sorsáról tárgyaltunk. Azt mondta, néhány héttel a választások előtt hozzám fordul, és elvárja, hogy fogadjam el ezt a megállapodást, amely pár nap múlva megpecsételi hazám és honfitársaim sorsát. Szerinte a megállapodás elvi és felfogási szempontból is rossz, hiszen az amerikaiak nem veszik figyelembe a dél-vietnámi nép sorsát.< https://adst.org/p>
“, Egyébként is nagyon depressziósak voltunk, Thieu reakciója miatt. Nixon elnök és Al Haig megvert minket.”
tehát összességében ez egy nagyon kemény és elkedvetlenítő ülés volt, a legkevésbé. Nem arról volt szó, hogy vissza kellene mennünk, hogy helyrehozzuk ezt, vagy foglalkozzunk ezzel vagy azzal a problémával. Lényegében elutasította az általános megállapodást. Ez nem volt a megállapodás teljes formális elutasítása. Azt mondta: “a következő változásokkal kell rendelkeznünk.”De annyi változtatásra volt szüksége, és annyira fontosak voltak, hogy egyszerűen lehetetlen volt megoldást találni.,< https://adst.org/p >
azt mondani, hogy depressziósak voltunk, óriási alulértékelés lenne…Három-négy nap nagyon nehéz megbeszéléseket fejeztünk be Saigonban. Visszaadtuk Nixon elnöknek, Al Haig biztonsági tanácsadón keresztül, a hátsó csatornákon keresztül, amely az üzenetek kettős titkosítását jelentette. Azt jelentettük, hogy Thieu negatívan reagált, és amit akart.< https://adst.org/p
Nixon és Haig elnök már szkeptikusabbak voltak a megállapodással kapcsolatban, mint mi., Nagyra értékelték az áttörést, amit elértünk, de nem voltak annyira lelkesek, mint Kissinger és csapata, beleértve Negroponte-t sem. Mindenekelőtt Nixon nem akart nagy megosztottságot a szövetségesünkkel. Végül is ez volt az országuk.< https://adst.org/p
tehát a kezdeti robbantás után néhány nappal Saigonban maradtunk, hogy megpróbáljuk Thieu elnököt rugalmasabbá tenni, és összegyűjteni a kéréseit. Addigra rájöttünk, hogy vissza kell mennünk Hanoiba, és meg kell próbálnunk eligazodni Thieu elsődleges aggodalmainak., Úgy tűnt, hogy olyan kiterjedt, hogy ez elég elkedvetlenítő.< https://adst.org/p
eközben kábeleket küldtünk vissza Washingtonba, beszámolva a Thieu-vel folytatott beszélgetéseink eredményeiről. Őrjítő volt, mert késett a kábelek küldése, különösen kettős titkosítás használatával….< https://adst.org/p>
Egyébként is nagyon depressziósak voltunk, Thieu reakciója miatt. Pokolian idegesek voltunk a megállapodás felrobbantása miatt., Volt, hogy Nixon elnök és Al Haig megvert minket, és volt ez a kommunikációs hiba az időeltolódás és a kommunikáció okozta késedelmek és a kettős titkosítási folyamat miatt. Mindig is egy üzenetet mögött ezeket a dolgokat.< https://adst.org/p
nagyon kiterjedt Dél-Vietnami igényekkel hagytuk el Saigont a megállapodás megváltoztatására. Hanoival kellett tartanunk. Ebben az időben természetesen lehetetlen volt Hanoiba menni. Csak akkor mehetünk oda, ha teljesen lezárjuk az üzletet.,< https://adst.org/p
el kellett halasztanunk a Hanoi-i utazást, és Kissinger gyakorlatilag az Észak-Vietnámiaknak mondta: “Nos, Párizsban azt mondtuk, hogy ez az üzlet jó, és még mindig úgy gondoljuk, hogy az. Ezt a megállapodást azonban nem tudjuk végrehajtani dél-vietnami elfogadás nélkül. Továbbra is együttműködünk a szövetségeseinkkel,és megpróbáljuk őket idehozni. De változtatnunk kell néhány dolgon. Nem adhatjuk el a megállapodást a Dél-Vietnamiaknak ilyen módon. Kiállunk az alapmegállapodás mellett. Úgy gondoljuk, hogy ez egy jó megállapodás. Ne add fel., Majd jelentkezünk. Most nem mehetek Hanoiba.”
így visszamentünk Washingtonba. Nem tudom, milyen hamar történt, de egy-két napon belül megjelent egy sajtóközlemény Hanoiból, az Egyesült Államokból, Nixon elnökből és Kissingerből. A nyilatkozat szerint az Egyesült Államok megállapodott Hanoival, és most, azzal az ürüggyel, hogy nem tudja megmondani a saigoni lakájuknak, hogy mit tegyenek, az Egyesült Államok most újratárgyalja a megállapodásunkat.,< https://adst.org/p>
Hanoi azt mondta, hogy megszegtünk egy ünnepélyes megállapodást Hanoival, valamint egy megállapodást Kissingernek, hogy látogassa meg Hanoit. Ezután közzétették a velük elért teljes megállapodást.< https://adst.org/p>
“emlékszem élénken, amelynek szenzációs, háromcsillagos ételek, de hogy nagyon komor”https://adst.org/h5
mentünk át Párizsba 1972 novemberében, a választások után. A Hanoi képviselői nagyon szorgalmasak voltak., Néhány napos megbeszélés után, amikor lényegében a vizet tapostuk, de nem haladtunk előre, az észak-vietnami képviselők bejöttek, és alapvetően megpróbálták feloldani a megállapodást. Új követeléseket fogalmaztak meg, és visszavettek néhány engedményt, amit már megtettek.< https://adst.org/p
azt mondtuk, hogy fújjuk a sípot és megállunk. Nem jutottunk sehova. Szóval megálltunk. Az Észak-Vietnámiakkal 1972 decemberében Párizsban folytattunk egy újabb összecsapást, ugyanennyi eredménytelenséggel. Nem jutottunk sehova., Sőt, felmerült a Dél-Vietnami pont az Észak-Vietnami, meg volt néhány technikai pontot engedett át, de nem voltunk valami jelentős, Hanoi, hogy counter-követeli.< https://adst.org/p
a novemberi és decemberi ülésszakokon az amerikai nagykövetségen tartózkodtunk. Élénken emlékszem, hogy szenzációs, háromcsillagos ételeket ettem,de nagyon komor. Ahogy az 1972-es karácsonyi ünnepek felé haladtunk, zsákutcában voltunk., Megpróbáltuk világossá tenni, hogy alapvetően az októberi megállapodással akarunk menni, de néhány változtatásra van szükségünk, mind érdemben, mind pedig a Saigon-kormány bevonására. De Hanoi-nak nem volt ilyenje.< https://adst.org/p
bármi legyen is az észak-vietnami bombázás mértéke, a cél természetesen soha nem volt polgári áldozatok okozása….Az a tény, hogy a bombázás kezdetétől számított néhány napon belül kaptunk egy békéltető üzenetet Hanoitól, ami arra utal, hogy folytatjuk a tárgyalásokat., Tehát ez jól működött, és valószínűleg arra ösztönözte Thieu dél-vietnami elnököt, hogy gondolja azt, hogy kemények leszünk az Észak-Vietnamiakkal folytatott tárgyalásokon, vagy legalábbis egy megállapodás végrehajtásában….
“pirítósokat cseréltek, és mindenütt bajtársiasság érzése volt”https://adst.org/figure>
tehát 1973 január elején folytattuk a tárgyalásokat. A dolgok nagyon gyorsan mozogtak., Az Észak-vietnamiak nem mondták, hogy bizonyos kérdéseket nem lehet megvitatni, és nem vezettek be új igényeket, így nem mentünk visszafelé. Néhány fontos célkitűzésünket elértük. Nem történt igazán jelentős változás a megállapodás. A megállapodás egyes területeken kissé jobb volt.< https://adst.org/p
Párizsban kötöttük meg a megállapodást az Észak-Vietnámiakkal, és 1973.január 23-án kezdeményeztük. A pirítósokat kicserélték,és a bajtársiasság érzése volt mindenütt., Túl sok volt a fájdalom és a fájdalom, de nyilvánvaló volt, hogy a mi és az Észak-vietnámiak megkönnyebbülten érezték magukat.< https://adst.org/p
ezekben az utolsó napokban kellett a Saigon kormányt a felülvizsgált szöveggel a fedélzeten tartani. Elküldtük Al Haig-ot Saigonba. Legalább néhány levél volt Nixon elnöktől Nguyen van Thieu-hez. Ezek a levelek nagyon kemények voltak, ugyanakkor nagyon megnyugtatóak is. Az alaprajzot, mint mindig, Kissinger irányításával és Nixon jóváhagyásával csináltam.,< https://adst.org/p>
Alapvetően azt mondták, hogy mindent megtettünk, amit tudtunk. Azt mondtuk Thieu elnöknek, hogy mindent megkaptunk, amit tudtunk, és hogy nem fogunk jobb ajánlatot kapni. A levél szerint Nixon elnök úgy vélte, hogy a felülvizsgált megállapodás megfelel az Egyesült Államok és a Vietnami Köztársaság nemzeti érdekeinek. A levél szerint betartatjuk a megállapodásokat, és szükség esetén bombázzuk Észak-Vietnamot, az Egyesült Államok pedig ragaszkodik Dél-Vietnamhoz. Emellett gazdasági és katonai segítséget nyújtanánk Dél-Vietnamnak.,< https://adst.org/p
rámutattunk a megállapodás előnyeire, valamint arra, hogy készek vagyunk érvényesíteni azt. Nixon elnök gyakorlatilag azt mondta, hogy mindent megadtunk a Saigon-kormánynak, amit az évek óta tartó vér és kincs, valamint az üzlet szempontjából adhatunk. Itt volt az ideje, hogy a Saigon-kormány csatlakozzon a megállapodáshoz, amelyet megtárgyaltak.< https://adst.org/p>
a tárgyalások részeként a támogatási programot is felvettük, amely kissé külön volt. Nagyon vigyáztunk, hogy ne ígérjünk jóvátételt Észak-Vietnámnak., Azonban gazdasági ösztönzőket akartunk nyújtani nekik. Indokína újjáépítéséhez pénzeszközöknek neveznénk őket, és nagy összegeket biztosítanánk Laosznak, Kambodzsának és Dél-Vietnamnak is….< https://adst.org/p>
így Saigon elismerésével kezdeményeztük a megállapodást, majd 1973.január 27-én visszatértünk Párizsba a végső aláírásra. Kissinger Washingtonban maradt, Rogers külügyminiszter pedig Párizsba utazott, hogy aláírja a megállapodást a többi külügyminiszterrel.,< https://adst.org/p >
“bármit is érzel a háborúról, … a gazdasági és katonai támogatás megszakítása, amikor Észak-Vietnam megszegte a megállapodást, teljesen erkölcstelen volt”< https://adst.org/h5
a Párizsi Megállapodás 1973-as aláírását követő néhány hónapon belül Hanoi a megállapodás szélei körül kezdett rágcsálni. 1973 májusában elhagytam az NSC munkatársait….< https://adst.org/p>
az észak-vietnámi továbbra is gondot okozott., Amíg nem voltam kormányzati szolgálatban, Kissinger Párizsba ment, hogy tárgyaljon Le Duc Tho-val annak érdekében, hogy az alapszerződés végrehajtása visszatérjen a pályára. Ez az erőfeszítés nem jött össze.< https://adst.org/p
eközben a Kongresszus elkezdte korlátozni, hogy mit tehetünk Kambodzsában, és megállította a bombázást ott és Laoszban. Végül, néhány évvel később, a Kongresszus gyakorlatilag véget vetett a Dél-Vietnam megsegítésének, egy igazán becstelen és meggondolatlan cselekedetnek. Tehát egy idő alatt a Saigon-kormányt aláásták.,< https://adst.org/p
bármi legyen is a hiányosságai — és voltak komolyak is — a pszichológiai és katonai hatás a támogatás korlátozásakor, majd megállításakor pusztító volt. És persze ez ösztönözte Hanoit.< https://adst.org/p>
https://adst.org/figure
1975-ben volt egy totális offenzíva, amelynek eredményeként a kommunisták teljesen elfoglalták Dél-Vietnamot.,< https://adst.org/p>
a vége felé, 1975-ben, amikor a dél-vietnami hadsereget gyorsan legyőzték, a kongresszus már és öntudatlanul is gyakorlatilag elvágta a katonai és gazdasági támogatást Dél-Vietnamnak.< https://adst.org/p
bármit is érzel a háborúval kapcsolatban, megtárgyaltuk ezt a megállapodást Észak-Vietnammal, és végigmentünk ezen a kínzáson és veszteségen., Annak ellenére, hogy a dél-vietnami kormány nem volt tökéletes, a gazdasági és katonai segélyek elvágása számukra, amikor Észak-Vietnamot szövetségesei folyamatosan utánpótlták, és megszegték a megállapodást, véleményem szerint teljesen erkölcstelen volt.< https://adst.org/p
az, hogy a folyamatos támogatás a mi részünkről mindent megtett volna-e, egy másik kérdés, de semmi köze az elvhez. És a saigoni kormány tökéletlen volt, minden bizonnyal jobb volt, mint a Hanoi kommunisták., Mindenesetre a dél-Vietnamiaknak ígért gazdasági és katonai segélyeket nem adták át, ami tovább gyengítette őket.< https://adst.org/p
tehát az észak-vietnami fenyegetés kezelésére irányuló katonai terveink téves feltételezéseken alapultak. Ez hozzájárult a dél-vietnami katonai összeomláshoz. A másik megfontolás az Észak-Vietnam Dél-Vietnam elleni nagy offenzívája volt, amelyre bombázással akartunk reagálni.,< https://adst.org/p>
ezt a tervet 1973 szeptemberében Kongresszusi fellépés alákínálta, megtiltva a délkelet-ázsiai célpontok további bombázását. A Watergate-ügy egyre növekvő problémája volt, amely Nixon elnök 1972. novemberi újraválasztásának módjához kapcsolódott. Ennek eredményeként az idő múlásával az amerikai adminisztráció végrehajtó hatalma gyakorlatilag megtört, és tovább gyengült az Észak-Vietnam elleni erőteljes fellépés képessége, a háború általános fáradtsága mellett.,…< https://adst.org/p
az Észak-vietnamiak mindent kitaláltak, így az Észak-Vietnam megtámadásának különféle eszközei hatástalanok voltak.< https://adst.org/p
a párizsi megállapodásban említett amerikai gazdasági támogatás tekintetében Hanoi soha nem kapta meg. Két dolgot mondtunk nekik. Először azt mondtuk nekik, hogy Kongresszusi jóváhagyást kell szereznünk, hogy gazdasági segítséget nyújtsunk Hanoinak. Másodszor, Észak-Vietnamnak be kell tartania a Párizsi Megállapodást. Volt némi vita arról, hogy vállaltuk-e, hogy Észak-Vietnamnak nyújtunk támogatást.,< https://adst.org/p
világossá tettük Hanoi számára, hogy nem tudunk támogatást nyújtani Észak-Vietnamnak Kongresszusi jóváhagyás nélkül, és ezt már elmondtuk a Kongresszusnak. A Kongresszus sok tagjának nem tetszett az ötlet, hogy bármilyen segítséget nyújtsanak Hanoinak. Nem tetszett nekik az sem, hogy titokban megígértük, hogy ilyen segítséget nyújtunk, annak ellenére, hogy fedeztük az ígéretet azzal, hogy kijelentjük, hogy Kongresszusi jóváhagyásra van szükségünk annak biztosításához.,< https://adst.org/p
Ez további vitát váltott ki, amelyet súlyosbított az a tény, hogy Hanoi kezdettől fogva megsértette az 1973-as párizsi egyezményt. Ezek a jogsértések meglehetősen nyilvánvalóak voltak, majd az Észak-vietnamiak a tűzszüneti megállapodás nyilvánvaló megsértésével fokozták a helyzetet. Ilyen körülmények között nem adtunk volna segélyt Észak-Vietnamnak, amit amúgy sem tudtunk volna kikerülni a kongresszusból. Így a Hanoi iránti ösztönzés gyorsan elszáradt.,< https://adst.org/p
az összes botot és répát, röviden, hatékonyan eltávolították, és a Párizsi Megállapodás összeomlott.< https://adst.org/p
mindenekelőtt felfedi azt a tényt, hogy ésszerű ajánlatot tettünk Észak-Vietnamnak, és hogy egy ideje titkos tárgyalásokat folytattunk velük. Hanoi feladata volt, hogy értelmes módon válaszoljon. Úgy vélem, hogy 1971 vége felé további öt javaslatot dolgoztunk ki 1971 májusában. Sőt, biztos vagyok benne, hogy igen.,< https://adst.org/p>
titkos találkozókat tartottunk 1971 júniusában, júliusában, augusztusában és szeptemberében. Úgy vélem, hogy ennek a javaslatnak a puszta csontjait vettük figyelembe, és új részletekkel egészítettük ki, hogy világossá tegyük, milyen lenne egy katonai megoldás. 1972 januárjáig úgy döntöttek, hogy nyilvánosságra hozzák a titkos tárgyalásokat, mert Hanoi nem mozdult, és túl sokat kritizáltak minket otthon az USA-ban, valamint a világ más részein.,< https://adst.org/p>
tehát volt egy Nixon beszéd 1972.január 25-én. Mint minden ilyen beszéd, keményen dolgoztam annak kidolgozásán. Természetesen a beszédírók sokkal jobb angol nyelvre fordították, míg a lényegén dolgoztam< https://adst.org/p
1972 októberében átmentünk Párizsba erre a találkozóra, amelyet Le Duc Tho ajándékozott. Még mindig sok dolgunk volt rajta, de alapvetően, ez volt a szünet, amit kerestünk. Ez magában foglalta az amerikai erők egyoldalú visszavonását és a foglyok szabadon bocsátását a katonai oldalon., A javaslat nyelve e tekintetben meglehetősen specifikus volt.< https://adst.org/p
Az észak-vietnami javaslat tűzszünetet és a megállapodás nemzetközi felügyeletét is tartalmazta. Az Észak-vietnamiak eltávolodtak a koalíciós kormány iránti ragaszkodásuktól. Még mindig voltak kemény tárgyalások, de új nyelvet használtak. Nemzeti megbékélési megállapodást javasoltak, de valójában Thieu elnököt Saigonban hagynák hatalmon. Tehát az Észak-vietnamiak csökkentették azokat a politikai igényeket, amelyekkel évekig ragaszkodtak.,< https://adst.org/p>
” több napunk volt a további tárgyalásokra. Az utolsó nap 14 órán át futott.”
Az én szemszögemből, nem is beszélve Nixonról és Kissingerről, ezek az igények olyan dolgok voltak, amelyekre nem szabad kompromisszumot kötni.< https://adst.org/p>
visszamentünk az Észak-Vietnámiakhoz. Október 11-ig több napnyi további tárgyalást folytattunk, hogy javítsunk a tervezeten, általában Washingtont és Saigont tájékoztatjuk. Az utolsó nap 14 órán át futott. Mint általában, szó szerinti átiratokat készítettünk., Még a mosdóba sem tudtam kimenni, amikor akartam, és rengeteg kávét ittam, hogy tovább tudjak menni.< https://adst.org/p
meg kellett győződnünk arról, hogy Laoszból és Kambodzsából visszahoztuk foglyainkat, és megpróbáltuk rávenni a kommunista oldalt, hogy vonja vissza csapatait onnan, és hogy ott tűzszünetet kössenek. Szóval ez volt a probléma. Egy másik probléma az volt, hogy a tűzszünet után mindkét fél számára lehetővé tették a katonai támogatás folytatását. Aztán ott voltak a nemzetközi felügyeleti rendszer részletei,valamint a DMZ státusza., Ez volt a tényleges választóvonal Észak-és Dél-Vietnam között.< https://adst.org/p>
még mindig sok részletet kell kezelni, és sok nehéz kérdést kell megoldani, de az alapvető áttörést sikerült elérni. Az Észak-vietnamiak már nem ragaszkodtak koalíciós kormányhoz.,
https://adst.org/figure
A tervezet nyelve világossá tette, hogy Thieu elnök hatalmon marad, miközben arra utalt, hogy esetleg tárgyalások vezethetnek a kormány felé a nemzeti megbékélés. Ezt igyekeztünk minél homályosabbá és értelmetlenebbé tenni. Valójában a cél az volt, hogy a Saigon kormány hatalmon maradjon.< https://adst.org/p
a tárgyalások utolsó napja 1972.október 11. volt., Tehát négy napnyi tárgyalás volt, de az egyik ilyen nap 14 órán át tartott. Kissinger kész visszamenni és jelentést tenni Nixon elnöknek. Eredetileg megegyeztünk egy megállapodástervezetben, de néhány másodlagos jellegű megoldandó kérdéssel.< https://adst.org/p>
volt néhány technikai kérdés arról is, hogy milyen konkrét kifejezéseket jelentettek stb., Tehát ez egy fárasztó időszak volt, több napig, beleértve az egész éjszakai ülés újrarajzolása, ellenőrzése, küldő kábelek, jelentés, és kitöltése Saigon és Washington, valamint a felkészülés beszélgetési pontokat a következő napra. A szó szerinti jegyzetelés mellett új javaslatokat is elő kellett készítenünk.< https://adst.org/p>
Párizsban maradtam Dave Engle FSO-val, aki addigra részt vett a tárgyalásokon, mint a külföldi szolgálat vezető vietnami előadója., Ő és én azért maradtunk itt, hogy technikai megbeszéléseket folytassunk az Észak-Vietnámiakkal, hogy tisztázzunk néhány alkérdést. Tehát leültünk az Észak-Vietnamiakkal a következő találkozón. Nem emlékszem a részletekre, kivéve, hogy egyszerre voltam izgatott és kimerült.
“mondani, Hogy depressziós lenne egy enyhe kifejezés”
Akkor természetesen a következő lépés az volt, hogy a város jelenlegi ezt a csodálatos megállapodás volt tárgyalásos., Még mindig nem voltunk teljesen elégedettek, de az alapkérdések megoldódtak, és úgy gondoltuk, hogy most durva megállapodás született a Hanoi politikai hivatalának és elnökünknek a tervezetében és az ad referendumában. Természetesen világossá tettük az észak-vietnami számára, hogy ezt a tervezetet el kell adnunk dél-vietnami szövetségesünknek.< https://adst.org/p
mielőtt Saigonba mentünk, hogy áttekintsük a Thieu elnökkel kötött megállapodást, egy kábelt küldtünk előre, hogy bizonyos mértékig előre jelezzük, hogy van valami., Elfelejtem az általunk használt kifejezést, de azt mondtuk, hogy áttörést jelent, egy lehetséges megállapodást, vagy valami hasonlót. Világosan tudatjuk Thieu-vel, hogy Bunker Nagykövet úron keresztül eljöttünk, hogy megbeszéljük vele ezt a tervezetet. Tehát 1972 október közepén Saigonba mentünk.< https://adst.org/p
elmentünk Thieu elnök irodájába, és Kissinger előadást tartott arról, hogy miért volt a dél-vietnámi érdek elfogadni a megállapodást, és hogy támogatni fogjuk őket. Ha bármilyen jogsértés lenne, Nixon elnök határozottan reagálna., Thieu számíthat ránk, hogy betartjuk a megállapodást.< https://adst.org/p
Kissinger azt mondta, hogy ez volt a legjobb üzlet, amit az amerikai hazai támogatás szintje alapján kaphattunk. Dél-Vietnamban teljesítettük a kötelességünket. Kemény tárgyalásokat folytattunk, és hatalmon tartottuk Thieu-t. Sok gazdasági és katonai segítséget kapott tőlünk. A megállapodás aláírása előtt siettetnénk a további segélyeket Dél-Vietnamba, hogy a lehető legerősebb helyzetben legyen, mielőtt a megállapodás rendelkezései hatályba lépnének., Ezt az erőfeszítést Project ENHANCE-nek hívták, vagy valami ilyesmi.< https://adst.org/p >
azt mondtuk, hogy folytatjuk a bombázást, ha az Észak-vietnamiak megtámadják a megállapodást. Azt mondtuk, hogy Dél-Vietnamnak teljes diplomáciai támogatást, valamint katonai és gazdasági segítséget nyújtunk. Azt mondtuk, hogy a Kínai, mind az Oroszok elkülöníteni Hanoi, majd próbálja meg rávenni őket, hogy vágja le a támogatás az Észak-Vietnami, ha lehetséges, de egyértelműen ez volt a szándékunk., Ott volt az egész támogatási dimenzió is, ahol megállapodtunk az Észak-Vietnamiakkal, hogy segítünk nekik országuk újjáépítésében.< https://adst.org/p>
https://adst.org/figure
amikor Thieu elnök először hallotta előadásunkat, nem reagált. Csak hallgatott. Nem volt okunk pesszimistának lenni az első találkozó után….Amikor a következő találkozó megtörtént, felrobbantottak minket. Thieu nagyon ideges volt a megállapodással, szinte az egész fórumon., Mindenekelőtt az észak-vietnami csapatok folyamatos jelenléte miatt.< https://adst.org/p
mindenféle más nyelvet választott ki, amelyet gyengének tartott a nemzetközi felügyelet, az ellátás, a támogatás összege vagy bármi más szempontjából. Gyakorlatilag mindent panaszkodott, de mindenekelőtt az észak-vietnami csapatok folyamatos jelenlétét Dél-Vietnamban. Másodszor, Thieu valójában azt mondta, hogy félrevezettük őt. Azt mondta, hogy ez a megállapodás messze túlmutat azon, amit mi jelentettünk neki, és amit szerinte tartogat számára.,< https://adst.org/p
harmadszor, a megállapodás tárgyalásakor Dél-Vietnam sorsáról tárgyaltunk. Azt mondta, néhány héttel a választások előtt hozzám fordul, és elvárja, hogy fogadjam el ezt a megállapodást, amely pár nap múlva megpecsételi hazám és honfitársaim sorsát. Szerinte a megállapodás elvi és felfogási szempontból is rossz, hiszen az amerikaiak nem veszik figyelembe a dél-vietnámi nép sorsát.< https://adst.org/p>
“, Egyébként is nagyon depressziósak voltunk, Thieu reakciója miatt. Nixon elnök és Al Haig megvert minket.”
tehát összességében ez egy nagyon kemény és elkedvetlenítő ülés volt, a legkevésbé. Nem arról volt szó, hogy vissza kellene mennünk, hogy helyrehozzuk ezt, vagy foglalkozzunk ezzel vagy azzal a problémával. Lényegében elutasította az általános megállapodást. Ez nem volt a megállapodás teljes formális elutasítása. Azt mondta: “a következő változásokkal kell rendelkeznünk.”De annyi változtatásra volt szüksége, és annyira fontosak voltak, hogy egyszerűen lehetetlen volt megoldást találni.,< https://adst.org/p >
azt mondani, hogy depressziósak voltunk, óriási alulértékelés lenne…Három-négy nap nagyon nehéz megbeszéléseket fejeztünk be Saigonban. Visszaadtuk Nixon elnöknek, Al Haig biztonsági tanácsadón keresztül, a hátsó csatornákon keresztül, amely az üzenetek kettős titkosítását jelentette. Azt jelentettük, hogy Thieu negatívan reagált, és amit akart.< https://adst.org/p
Nixon és Haig elnök már szkeptikusabbak voltak a megállapodással kapcsolatban, mint mi., Nagyra értékelték az áttörést, amit elértünk, de nem voltak annyira lelkesek, mint Kissinger és csapata, beleértve Negroponte-t sem. Mindenekelőtt Nixon nem akart nagy megosztottságot a szövetségesünkkel. Végül is ez volt az országuk.< https://adst.org/p
tehát a kezdeti robbantás után néhány nappal Saigonban maradtunk, hogy megpróbáljuk Thieu elnököt rugalmasabbá tenni, és összegyűjteni a kéréseit. Addigra rájöttünk, hogy vissza kell mennünk Hanoiba, és meg kell próbálnunk eligazodni Thieu elsődleges aggodalmainak., Úgy tűnt, hogy olyan kiterjedt, hogy ez elég elkedvetlenítő.< https://adst.org/p
eközben kábeleket küldtünk vissza Washingtonba, beszámolva a Thieu-vel folytatott beszélgetéseink eredményeiről. Őrjítő volt, mert késett a kábelek küldése, különösen kettős titkosítás használatával….< https://adst.org/p>
Egyébként is nagyon depressziósak voltunk, Thieu reakciója miatt. Pokolian idegesek voltunk a megállapodás felrobbantása miatt., Volt, hogy Nixon elnök és Al Haig megvert minket, és volt ez a kommunikációs hiba az időeltolódás és a kommunikáció okozta késedelmek és a kettős titkosítási folyamat miatt. Mindig is egy üzenetet mögött ezeket a dolgokat.< https://adst.org/p
nagyon kiterjedt Dél-Vietnami igényekkel hagytuk el Saigont a megállapodás megváltoztatására. Hanoival kellett tartanunk. Ebben az időben természetesen lehetetlen volt Hanoiba menni. Csak akkor mehetünk oda, ha teljesen lezárjuk az üzletet.,< https://adst.org/p
el kellett halasztanunk a Hanoi-i utazást, és Kissinger gyakorlatilag az Észak-Vietnámiaknak mondta: “Nos, Párizsban azt mondtuk, hogy ez az üzlet jó, és még mindig úgy gondoljuk, hogy az. Ezt a megállapodást azonban nem tudjuk végrehajtani dél-vietnami elfogadás nélkül. Továbbra is együttműködünk a szövetségeseinkkel,és megpróbáljuk őket idehozni. De változtatnunk kell néhány dolgon. Nem adhatjuk el a megállapodást a Dél-Vietnamiaknak ilyen módon. Kiállunk az alapmegállapodás mellett. Úgy gondoljuk, hogy ez egy jó megállapodás. Ne add fel., Majd jelentkezünk. Most nem mehetek Hanoiba.”
így visszamentünk Washingtonba. Nem tudom, milyen hamar történt, de egy-két napon belül megjelent egy sajtóközlemény Hanoiból, az Egyesült Államokból, Nixon elnökből és Kissingerből. A nyilatkozat szerint az Egyesült Államok megállapodott Hanoival, és most, azzal az ürüggyel, hogy nem tudja megmondani a saigoni lakájuknak, hogy mit tegyenek, az Egyesült Államok most újratárgyalja a megállapodásunkat.,< https://adst.org/p>
Hanoi azt mondta, hogy megszegtünk egy ünnepélyes megállapodást Hanoival, valamint egy megállapodást Kissingernek, hogy látogassa meg Hanoit. Ezután közzétették a velük elért teljes megállapodást.< https://adst.org/p>
“emlékszem élénken, amelynek szenzációs, háromcsillagos ételek, de hogy nagyon komor”https://adst.org/h5
mentünk át Párizsba 1972 novemberében, a választások után. A Hanoi képviselői nagyon szorgalmasak voltak., Néhány napos megbeszélés után, amikor lényegében a vizet tapostuk, de nem haladtunk előre, az észak-vietnami képviselők bejöttek, és alapvetően megpróbálták feloldani a megállapodást. Új követeléseket fogalmaztak meg, és visszavettek néhány engedményt, amit már megtettek.< https://adst.org/p
azt mondtuk, hogy fújjuk a sípot és megállunk. Nem jutottunk sehova. Szóval megálltunk. Az Észak-Vietnámiakkal 1972 decemberében Párizsban folytattunk egy újabb összecsapást, ugyanennyi eredménytelenséggel. Nem jutottunk sehova., Sőt, felmerült a Dél-Vietnami pont az Észak-Vietnami, meg volt néhány technikai pontot engedett át, de nem voltunk valami jelentős, Hanoi, hogy counter-követeli.< https://adst.org/p
a novemberi és decemberi ülésszakokon az amerikai nagykövetségen tartózkodtunk. Élénken emlékszem, hogy szenzációs, háromcsillagos ételeket ettem,de nagyon komor. Ahogy az 1972-es karácsonyi ünnepek felé haladtunk, zsákutcában voltunk., Megpróbáltuk világossá tenni, hogy alapvetően az októberi megállapodással akarunk menni, de néhány változtatásra van szükségünk, mind érdemben, mind pedig a Saigon-kormány bevonására. De Hanoi-nak nem volt ilyenje.< https://adst.org/p
bármi legyen is az észak-vietnami bombázás mértéke, a cél természetesen soha nem volt polgári áldozatok okozása….Az a tény, hogy a bombázás kezdetétől számított néhány napon belül kaptunk egy békéltető üzenetet Hanoitól, ami arra utal, hogy folytatjuk a tárgyalásokat., Tehát ez jól működött, és valószínűleg arra ösztönözte Thieu dél-vietnami elnököt, hogy gondolja azt, hogy kemények leszünk az Észak-Vietnamiakkal folytatott tárgyalásokon, vagy legalábbis egy megállapodás végrehajtásában….
“pirítósokat cseréltek, és mindenütt bajtársiasság érzése volt”https://adst.org/figure>
tehát 1973 január elején folytattuk a tárgyalásokat. A dolgok nagyon gyorsan mozogtak., Az Észak-vietnamiak nem mondták, hogy bizonyos kérdéseket nem lehet megvitatni, és nem vezettek be új igényeket, így nem mentünk visszafelé. Néhány fontos célkitűzésünket elértük. Nem történt igazán jelentős változás a megállapodás. A megállapodás egyes területeken kissé jobb volt.< https://adst.org/p
Párizsban kötöttük meg a megállapodást az Észak-Vietnámiakkal, és 1973.január 23-án kezdeményeztük. A pirítósokat kicserélték,és a bajtársiasság érzése volt mindenütt., Túl sok volt a fájdalom és a fájdalom, de nyilvánvaló volt, hogy a mi és az Észak-vietnámiak megkönnyebbülten érezték magukat.< https://adst.org/p
ezekben az utolsó napokban kellett a Saigon kormányt a felülvizsgált szöveggel a fedélzeten tartani. Elküldtük Al Haig-ot Saigonba. Legalább néhány levél volt Nixon elnöktől Nguyen van Thieu-hez. Ezek a levelek nagyon kemények voltak, ugyanakkor nagyon megnyugtatóak is. Az alaprajzot, mint mindig, Kissinger irányításával és Nixon jóváhagyásával csináltam.,< https://adst.org/p>
Alapvetően azt mondták, hogy mindent megtettünk, amit tudtunk. Azt mondtuk Thieu elnöknek, hogy mindent megkaptunk, amit tudtunk, és hogy nem fogunk jobb ajánlatot kapni. A levél szerint Nixon elnök úgy vélte, hogy a felülvizsgált megállapodás megfelel az Egyesült Államok és a Vietnami Köztársaság nemzeti érdekeinek. A levél szerint betartatjuk a megállapodásokat, és szükség esetén bombázzuk Észak-Vietnamot, az Egyesült Államok pedig ragaszkodik Dél-Vietnamhoz. Emellett gazdasági és katonai segítséget nyújtanánk Dél-Vietnamnak.,< https://adst.org/p
rámutattunk a megállapodás előnyeire, valamint arra, hogy készek vagyunk érvényesíteni azt. Nixon elnök gyakorlatilag azt mondta, hogy mindent megadtunk a Saigon-kormánynak, amit az évek óta tartó vér és kincs, valamint az üzlet szempontjából adhatunk. Itt volt az ideje, hogy a Saigon-kormány csatlakozzon a megállapodáshoz, amelyet megtárgyaltak.< https://adst.org/p>
a tárgyalások részeként a támogatási programot is felvettük, amely kissé külön volt. Nagyon vigyáztunk, hogy ne ígérjünk jóvátételt Észak-Vietnámnak., Azonban gazdasági ösztönzőket akartunk nyújtani nekik. Indokína újjáépítéséhez pénzeszközöknek neveznénk őket, és nagy összegeket biztosítanánk Laosznak, Kambodzsának és Dél-Vietnamnak is….< https://adst.org/p>
így Saigon elismerésével kezdeményeztük a megállapodást, majd 1973.január 27-én visszatértünk Párizsba a végső aláírásra. Kissinger Washingtonban maradt, Rogers külügyminiszter pedig Párizsba utazott, hogy aláírja a megállapodást a többi külügyminiszterrel.,< https://adst.org/p >
“bármit is érzel a háborúról, … a gazdasági és katonai támogatás megszakítása, amikor Észak-Vietnam megszegte a megállapodást, teljesen erkölcstelen volt”< https://adst.org/h5
a Párizsi Megállapodás 1973-as aláírását követő néhány hónapon belül Hanoi a megállapodás szélei körül kezdett rágcsálni. 1973 májusában elhagytam az NSC munkatársait….< https://adst.org/p>
az észak-vietnámi továbbra is gondot okozott., Amíg nem voltam kormányzati szolgálatban, Kissinger Párizsba ment, hogy tárgyaljon Le Duc Tho-val annak érdekében, hogy az alapszerződés végrehajtása visszatérjen a pályára. Ez az erőfeszítés nem jött össze.< https://adst.org/p
eközben a Kongresszus elkezdte korlátozni, hogy mit tehetünk Kambodzsában, és megállította a bombázást ott és Laoszban. Végül, néhány évvel később, a Kongresszus gyakorlatilag véget vetett a Dél-Vietnam megsegítésének, egy igazán becstelen és meggondolatlan cselekedetnek. Tehát egy idő alatt a Saigon-kormányt aláásták.,< https://adst.org/p
bármi legyen is a hiányosságai — és voltak komolyak is — a pszichológiai és katonai hatás a támogatás korlátozásakor, majd megállításakor pusztító volt. És persze ez ösztönözte Hanoit.< https://adst.org/p>
https://adst.org/figure
1975-ben volt egy totális offenzíva, amelynek eredményeként a kommunisták teljesen elfoglalták Dél-Vietnamot.,< https://adst.org/p>
a vége felé, 1975-ben, amikor a dél-vietnami hadsereget gyorsan legyőzték, a kongresszus már és öntudatlanul is gyakorlatilag elvágta a katonai és gazdasági támogatást Dél-Vietnamnak.< https://adst.org/p
bármit is érzel a háborúval kapcsolatban, megtárgyaltuk ezt a megállapodást Észak-Vietnammal, és végigmentünk ezen a kínzáson és veszteségen., Annak ellenére, hogy a dél-vietnami kormány nem volt tökéletes, a gazdasági és katonai segélyek elvágása számukra, amikor Észak-Vietnamot szövetségesei folyamatosan utánpótlták, és megszegték a megállapodást, véleményem szerint teljesen erkölcstelen volt.< https://adst.org/p
az, hogy a folyamatos támogatás a mi részünkről mindent megtett volna-e, egy másik kérdés, de semmi köze az elvhez. És a saigoni kormány tökéletlen volt, minden bizonnyal jobb volt, mint a Hanoi kommunisták., Mindenesetre a dél-Vietnamiaknak ígért gazdasági és katonai segélyeket nem adták át, ami tovább gyengítette őket.< https://adst.org/p
tehát az észak-vietnami fenyegetés kezelésére irányuló katonai terveink téves feltételezéseken alapultak. Ez hozzájárult a dél-vietnami katonai összeomláshoz. A másik megfontolás az Észak-Vietnam Dél-Vietnam elleni nagy offenzívája volt, amelyre bombázással akartunk reagálni.,< https://adst.org/p>
ezt a tervet 1973 szeptemberében Kongresszusi fellépés alákínálta, megtiltva a délkelet-ázsiai célpontok további bombázását. A Watergate-ügy egyre növekvő problémája volt, amely Nixon elnök 1972. novemberi újraválasztásának módjához kapcsolódott. Ennek eredményeként az idő múlásával az amerikai adminisztráció végrehajtó hatalma gyakorlatilag megtört, és tovább gyengült az Észak-Vietnam elleni erőteljes fellépés képessége, a háború általános fáradtsága mellett.,…< https://adst.org/p
az Észak-vietnamiak mindent kitaláltak, így az Észak-Vietnam megtámadásának különféle eszközei hatástalanok voltak.< https://adst.org/p
a párizsi megállapodásban említett amerikai gazdasági támogatás tekintetében Hanoi soha nem kapta meg. Két dolgot mondtunk nekik. Először azt mondtuk nekik, hogy Kongresszusi jóváhagyást kell szereznünk, hogy gazdasági segítséget nyújtsunk Hanoinak. Másodszor, Észak-Vietnamnak be kell tartania a Párizsi Megállapodást. Volt némi vita arról, hogy vállaltuk-e, hogy Észak-Vietnamnak nyújtunk támogatást.,< https://adst.org/p
világossá tettük Hanoi számára, hogy nem tudunk támogatást nyújtani Észak-Vietnamnak Kongresszusi jóváhagyás nélkül, és ezt már elmondtuk a Kongresszusnak. A Kongresszus sok tagjának nem tetszett az ötlet, hogy bármilyen segítséget nyújtsanak Hanoinak. Nem tetszett nekik az sem, hogy titokban megígértük, hogy ilyen segítséget nyújtunk, annak ellenére, hogy fedeztük az ígéretet azzal, hogy kijelentjük, hogy Kongresszusi jóváhagyásra van szükségünk annak biztosításához.,< https://adst.org/p
Ez további vitát váltott ki, amelyet súlyosbított az a tény, hogy Hanoi kezdettől fogva megsértette az 1973-as párizsi egyezményt. Ezek a jogsértések meglehetősen nyilvánvalóak voltak, majd az Észak-vietnamiak a tűzszüneti megállapodás nyilvánvaló megsértésével fokozták a helyzetet. Ilyen körülmények között nem adtunk volna segélyt Észak-Vietnamnak, amit amúgy sem tudtunk volna kikerülni a kongresszusból. Így a Hanoi iránti ösztönzés gyorsan elszáradt.,< https://adst.org/p
az összes botot és répát, röviden, hatékonyan eltávolították, és a Párizsi Megállapodás összeomlott.< https://adst.org/p
Az én szemszögemből, nem is beszélve Nixonról és Kissingerről, ezek az igények olyan dolgok voltak, amelyekre nem szabad kompromisszumot kötni.< https://adst.org/p>
visszamentünk az Észak-Vietnámiakhoz. Október 11-ig több napnyi további tárgyalást folytattunk, hogy javítsunk a tervezeten, általában Washingtont és Saigont tájékoztatjuk. Az utolsó nap 14 órán át futott. Mint általában, szó szerinti átiratokat készítettünk., Még a mosdóba sem tudtam kimenni, amikor akartam, és rengeteg kávét ittam, hogy tovább tudjak menni.< https://adst.org/p
meg kellett győződnünk arról, hogy Laoszból és Kambodzsából visszahoztuk foglyainkat, és megpróbáltuk rávenni a kommunista oldalt, hogy vonja vissza csapatait onnan, és hogy ott tűzszünetet kössenek. Szóval ez volt a probléma. Egy másik probléma az volt, hogy a tűzszünet után mindkét fél számára lehetővé tették a katonai támogatás folytatását. Aztán ott voltak a nemzetközi felügyeleti rendszer részletei,valamint a DMZ státusza., Ez volt a tényleges választóvonal Észak-és Dél-Vietnam között.< https://adst.org/p>
még mindig sok részletet kell kezelni, és sok nehéz kérdést kell megoldani, de az alapvető áttörést sikerült elérni. Az Észak-vietnamiak már nem ragaszkodtak koalíciós kormányhoz.,
A tervezet nyelve világossá tette, hogy Thieu elnök hatalmon marad, miközben arra utalt, hogy esetleg tárgyalások vezethetnek a kormány felé a nemzeti megbékélés. Ezt igyekeztünk minél homályosabbá és értelmetlenebbé tenni. Valójában a cél az volt, hogy a Saigon kormány hatalmon maradjon.< https://adst.org/p
a tárgyalások utolsó napja 1972.október 11. volt., Tehát négy napnyi tárgyalás volt, de az egyik ilyen nap 14 órán át tartott. Kissinger kész visszamenni és jelentést tenni Nixon elnöknek. Eredetileg megegyeztünk egy megállapodástervezetben, de néhány másodlagos jellegű megoldandó kérdéssel.< https://adst.org/p>
volt néhány technikai kérdés arról is, hogy milyen konkrét kifejezéseket jelentettek stb., Tehát ez egy fárasztó időszak volt, több napig, beleértve az egész éjszakai ülés újrarajzolása, ellenőrzése, küldő kábelek, jelentés, és kitöltése Saigon és Washington, valamint a felkészülés beszélgetési pontokat a következő napra. A szó szerinti jegyzetelés mellett új javaslatokat is elő kellett készítenünk.< https://adst.org/p>
Párizsban maradtam Dave Engle FSO-val, aki addigra részt vett a tárgyalásokon, mint a külföldi szolgálat vezető vietnami előadója., Ő és én azért maradtunk itt, hogy technikai megbeszéléseket folytassunk az Észak-Vietnámiakkal, hogy tisztázzunk néhány alkérdést. Tehát leültünk az Észak-Vietnamiakkal a következő találkozón. Nem emlékszem a részletekre, kivéve, hogy egyszerre voltam izgatott és kimerült.
“mondani, Hogy depressziós lenne egy enyhe kifejezés”
Akkor természetesen a következő lépés az volt, hogy a város jelenlegi ezt a csodálatos megállapodás volt tárgyalásos., Még mindig nem voltunk teljesen elégedettek, de az alapkérdések megoldódtak, és úgy gondoltuk, hogy most durva megállapodás született a Hanoi politikai hivatalának és elnökünknek a tervezetében és az ad referendumában. Természetesen világossá tettük az észak-vietnami számára, hogy ezt a tervezetet el kell adnunk dél-vietnami szövetségesünknek.< https://adst.org/p
mielőtt Saigonba mentünk, hogy áttekintsük a Thieu elnökkel kötött megállapodást, egy kábelt küldtünk előre, hogy bizonyos mértékig előre jelezzük, hogy van valami., Elfelejtem az általunk használt kifejezést, de azt mondtuk, hogy áttörést jelent, egy lehetséges megállapodást, vagy valami hasonlót. Világosan tudatjuk Thieu-vel, hogy Bunker Nagykövet úron keresztül eljöttünk, hogy megbeszéljük vele ezt a tervezetet. Tehát 1972 október közepén Saigonba mentünk.< https://adst.org/p
elmentünk Thieu elnök irodájába, és Kissinger előadást tartott arról, hogy miért volt a dél-vietnámi érdek elfogadni a megállapodást, és hogy támogatni fogjuk őket. Ha bármilyen jogsértés lenne, Nixon elnök határozottan reagálna., Thieu számíthat ránk, hogy betartjuk a megállapodást.< https://adst.org/p
Kissinger azt mondta, hogy ez volt a legjobb üzlet, amit az amerikai hazai támogatás szintje alapján kaphattunk. Dél-Vietnamban teljesítettük a kötelességünket. Kemény tárgyalásokat folytattunk, és hatalmon tartottuk Thieu-t. Sok gazdasági és katonai segítséget kapott tőlünk. A megállapodás aláírása előtt siettetnénk a további segélyeket Dél-Vietnamba, hogy a lehető legerősebb helyzetben legyen, mielőtt a megállapodás rendelkezései hatályba lépnének., Ezt az erőfeszítést Project ENHANCE-nek hívták, vagy valami ilyesmi.< https://adst.org/p >
azt mondtuk, hogy folytatjuk a bombázást, ha az Észak-vietnamiak megtámadják a megállapodást. Azt mondtuk, hogy Dél-Vietnamnak teljes diplomáciai támogatást, valamint katonai és gazdasági segítséget nyújtunk. Azt mondtuk, hogy a Kínai, mind az Oroszok elkülöníteni Hanoi, majd próbálja meg rávenni őket, hogy vágja le a támogatás az Észak-Vietnami, ha lehetséges, de egyértelműen ez volt a szándékunk., Ott volt az egész támogatási dimenzió is, ahol megállapodtunk az Észak-Vietnamiakkal, hogy segítünk nekik országuk újjáépítésében.< https://adst.org/p>
https://adst.org/figure
amikor Thieu elnök először hallotta előadásunkat, nem reagált. Csak hallgatott. Nem volt okunk pesszimistának lenni az első találkozó után….Amikor a következő találkozó megtörtént, felrobbantottak minket. Thieu nagyon ideges volt a megállapodással, szinte az egész fórumon., Mindenekelőtt az észak-vietnami csapatok folyamatos jelenléte miatt.< https://adst.org/p
mindenféle más nyelvet választott ki, amelyet gyengének tartott a nemzetközi felügyelet, az ellátás, a támogatás összege vagy bármi más szempontjából. Gyakorlatilag mindent panaszkodott, de mindenekelőtt az észak-vietnami csapatok folyamatos jelenlétét Dél-Vietnamban. Másodszor, Thieu valójában azt mondta, hogy félrevezettük őt. Azt mondta, hogy ez a megállapodás messze túlmutat azon, amit mi jelentettünk neki, és amit szerinte tartogat számára.,< https://adst.org/p
harmadszor, a megállapodás tárgyalásakor Dél-Vietnam sorsáról tárgyaltunk. Azt mondta, néhány héttel a választások előtt hozzám fordul, és elvárja, hogy fogadjam el ezt a megállapodást, amely pár nap múlva megpecsételi hazám és honfitársaim sorsát. Szerinte a megállapodás elvi és felfogási szempontból is rossz, hiszen az amerikaiak nem veszik figyelembe a dél-vietnámi nép sorsát.< https://adst.org/p>
“, Egyébként is nagyon depressziósak voltunk, Thieu reakciója miatt. Nixon elnök és Al Haig megvert minket.”
tehát összességében ez egy nagyon kemény és elkedvetlenítő ülés volt, a legkevésbé. Nem arról volt szó, hogy vissza kellene mennünk, hogy helyrehozzuk ezt, vagy foglalkozzunk ezzel vagy azzal a problémával. Lényegében elutasította az általános megállapodást. Ez nem volt a megállapodás teljes formális elutasítása. Azt mondta: “a következő változásokkal kell rendelkeznünk.”De annyi változtatásra volt szüksége, és annyira fontosak voltak, hogy egyszerűen lehetetlen volt megoldást találni.,< https://adst.org/p >
azt mondani, hogy depressziósak voltunk, óriási alulértékelés lenne…Három-négy nap nagyon nehéz megbeszéléseket fejeztünk be Saigonban. Visszaadtuk Nixon elnöknek, Al Haig biztonsági tanácsadón keresztül, a hátsó csatornákon keresztül, amely az üzenetek kettős titkosítását jelentette. Azt jelentettük, hogy Thieu negatívan reagált, és amit akart.< https://adst.org/p
Nixon és Haig elnök már szkeptikusabbak voltak a megállapodással kapcsolatban, mint mi., Nagyra értékelték az áttörést, amit elértünk, de nem voltak annyira lelkesek, mint Kissinger és csapata, beleértve Negroponte-t sem. Mindenekelőtt Nixon nem akart nagy megosztottságot a szövetségesünkkel. Végül is ez volt az országuk.< https://adst.org/p
tehát a kezdeti robbantás után néhány nappal Saigonban maradtunk, hogy megpróbáljuk Thieu elnököt rugalmasabbá tenni, és összegyűjteni a kéréseit. Addigra rájöttünk, hogy vissza kell mennünk Hanoiba, és meg kell próbálnunk eligazodni Thieu elsődleges aggodalmainak., Úgy tűnt, hogy olyan kiterjedt, hogy ez elég elkedvetlenítő.< https://adst.org/p
eközben kábeleket küldtünk vissza Washingtonba, beszámolva a Thieu-vel folytatott beszélgetéseink eredményeiről. Őrjítő volt, mert késett a kábelek küldése, különösen kettős titkosítás használatával….< https://adst.org/p>
Egyébként is nagyon depressziósak voltunk, Thieu reakciója miatt. Pokolian idegesek voltunk a megállapodás felrobbantása miatt., Volt, hogy Nixon elnök és Al Haig megvert minket, és volt ez a kommunikációs hiba az időeltolódás és a kommunikáció okozta késedelmek és a kettős titkosítási folyamat miatt. Mindig is egy üzenetet mögött ezeket a dolgokat.< https://adst.org/p
nagyon kiterjedt Dél-Vietnami igényekkel hagytuk el Saigont a megállapodás megváltoztatására. Hanoival kellett tartanunk. Ebben az időben természetesen lehetetlen volt Hanoiba menni. Csak akkor mehetünk oda, ha teljesen lezárjuk az üzletet.,< https://adst.org/p
el kellett halasztanunk a Hanoi-i utazást, és Kissinger gyakorlatilag az Észak-Vietnámiaknak mondta: “Nos, Párizsban azt mondtuk, hogy ez az üzlet jó, és még mindig úgy gondoljuk, hogy az. Ezt a megállapodást azonban nem tudjuk végrehajtani dél-vietnami elfogadás nélkül. Továbbra is együttműködünk a szövetségeseinkkel,és megpróbáljuk őket idehozni. De változtatnunk kell néhány dolgon. Nem adhatjuk el a megállapodást a Dél-Vietnamiaknak ilyen módon. Kiállunk az alapmegállapodás mellett. Úgy gondoljuk, hogy ez egy jó megállapodás. Ne add fel., Majd jelentkezünk. Most nem mehetek Hanoiba.”
így visszamentünk Washingtonba. Nem tudom, milyen hamar történt, de egy-két napon belül megjelent egy sajtóközlemény Hanoiból, az Egyesült Államokból, Nixon elnökből és Kissingerből. A nyilatkozat szerint az Egyesült Államok megállapodott Hanoival, és most, azzal az ürüggyel, hogy nem tudja megmondani a saigoni lakájuknak, hogy mit tegyenek, az Egyesült Államok most újratárgyalja a megállapodásunkat.,< https://adst.org/p>
Hanoi azt mondta, hogy megszegtünk egy ünnepélyes megállapodást Hanoival, valamint egy megállapodást Kissingernek, hogy látogassa meg Hanoit. Ezután közzétették a velük elért teljes megállapodást.< https://adst.org/p>
“emlékszem élénken, amelynek szenzációs, háromcsillagos ételek, de hogy nagyon komor”https://adst.org/h5
mentünk át Párizsba 1972 novemberében, a választások után. A Hanoi képviselői nagyon szorgalmasak voltak., Néhány napos megbeszélés után, amikor lényegében a vizet tapostuk, de nem haladtunk előre, az észak-vietnami képviselők bejöttek, és alapvetően megpróbálták feloldani a megállapodást. Új követeléseket fogalmaztak meg, és visszavettek néhány engedményt, amit már megtettek.< https://adst.org/p
azt mondtuk, hogy fújjuk a sípot és megállunk. Nem jutottunk sehova. Szóval megálltunk. Az Észak-Vietnámiakkal 1972 decemberében Párizsban folytattunk egy újabb összecsapást, ugyanennyi eredménytelenséggel. Nem jutottunk sehova., Sőt, felmerült a Dél-Vietnami pont az Észak-Vietnami, meg volt néhány technikai pontot engedett át, de nem voltunk valami jelentős, Hanoi, hogy counter-követeli.< https://adst.org/p
a novemberi és decemberi ülésszakokon az amerikai nagykövetségen tartózkodtunk. Élénken emlékszem, hogy szenzációs, háromcsillagos ételeket ettem,de nagyon komor. Ahogy az 1972-es karácsonyi ünnepek felé haladtunk, zsákutcában voltunk., Megpróbáltuk világossá tenni, hogy alapvetően az októberi megállapodással akarunk menni, de néhány változtatásra van szükségünk, mind érdemben, mind pedig a Saigon-kormány bevonására. De Hanoi-nak nem volt ilyenje.< https://adst.org/p
bármi legyen is az észak-vietnami bombázás mértéke, a cél természetesen soha nem volt polgári áldozatok okozása….Az a tény, hogy a bombázás kezdetétől számított néhány napon belül kaptunk egy békéltető üzenetet Hanoitól, ami arra utal, hogy folytatjuk a tárgyalásokat., Tehát ez jól működött, és valószínűleg arra ösztönözte Thieu dél-vietnami elnököt, hogy gondolja azt, hogy kemények leszünk az Észak-Vietnamiakkal folytatott tárgyalásokon, vagy legalábbis egy megállapodás végrehajtásában….
“pirítósokat cseréltek, és mindenütt bajtársiasság érzése volt”https://adst.org/figure>
tehát 1973 január elején folytattuk a tárgyalásokat. A dolgok nagyon gyorsan mozogtak., Az Észak-vietnamiak nem mondták, hogy bizonyos kérdéseket nem lehet megvitatni, és nem vezettek be új igényeket, így nem mentünk visszafelé. Néhány fontos célkitűzésünket elértük. Nem történt igazán jelentős változás a megállapodás. A megállapodás egyes területeken kissé jobb volt.< https://adst.org/p
Párizsban kötöttük meg a megállapodást az Észak-Vietnámiakkal, és 1973.január 23-án kezdeményeztük. A pirítósokat kicserélték,és a bajtársiasság érzése volt mindenütt., Túl sok volt a fájdalom és a fájdalom, de nyilvánvaló volt, hogy a mi és az Észak-vietnámiak megkönnyebbülten érezték magukat.< https://adst.org/p
ezekben az utolsó napokban kellett a Saigon kormányt a felülvizsgált szöveggel a fedélzeten tartani. Elküldtük Al Haig-ot Saigonba. Legalább néhány levél volt Nixon elnöktől Nguyen van Thieu-hez. Ezek a levelek nagyon kemények voltak, ugyanakkor nagyon megnyugtatóak is. Az alaprajzot, mint mindig, Kissinger irányításával és Nixon jóváhagyásával csináltam.,< https://adst.org/p>
Alapvetően azt mondták, hogy mindent megtettünk, amit tudtunk. Azt mondtuk Thieu elnöknek, hogy mindent megkaptunk, amit tudtunk, és hogy nem fogunk jobb ajánlatot kapni. A levél szerint Nixon elnök úgy vélte, hogy a felülvizsgált megállapodás megfelel az Egyesült Államok és a Vietnami Köztársaság nemzeti érdekeinek. A levél szerint betartatjuk a megállapodásokat, és szükség esetén bombázzuk Észak-Vietnamot, az Egyesült Államok pedig ragaszkodik Dél-Vietnamhoz. Emellett gazdasági és katonai segítséget nyújtanánk Dél-Vietnamnak.,< https://adst.org/p
rámutattunk a megállapodás előnyeire, valamint arra, hogy készek vagyunk érvényesíteni azt. Nixon elnök gyakorlatilag azt mondta, hogy mindent megadtunk a Saigon-kormánynak, amit az évek óta tartó vér és kincs, valamint az üzlet szempontjából adhatunk. Itt volt az ideje, hogy a Saigon-kormány csatlakozzon a megállapodáshoz, amelyet megtárgyaltak.< https://adst.org/p>
a tárgyalások részeként a támogatási programot is felvettük, amely kissé külön volt. Nagyon vigyáztunk, hogy ne ígérjünk jóvátételt Észak-Vietnámnak., Azonban gazdasági ösztönzőket akartunk nyújtani nekik. Indokína újjáépítéséhez pénzeszközöknek neveznénk őket, és nagy összegeket biztosítanánk Laosznak, Kambodzsának és Dél-Vietnamnak is….< https://adst.org/p>
így Saigon elismerésével kezdeményeztük a megállapodást, majd 1973.január 27-én visszatértünk Párizsba a végső aláírásra. Kissinger Washingtonban maradt, Rogers külügyminiszter pedig Párizsba utazott, hogy aláírja a megállapodást a többi külügyminiszterrel.,< https://adst.org/p >
“bármit is érzel a háborúról, … a gazdasági és katonai támogatás megszakítása, amikor Észak-Vietnam megszegte a megállapodást, teljesen erkölcstelen volt”< https://adst.org/h5
a Párizsi Megállapodás 1973-as aláírását követő néhány hónapon belül Hanoi a megállapodás szélei körül kezdett rágcsálni. 1973 májusában elhagytam az NSC munkatársait….< https://adst.org/p>
az észak-vietnámi továbbra is gondot okozott., Amíg nem voltam kormányzati szolgálatban, Kissinger Párizsba ment, hogy tárgyaljon Le Duc Tho-val annak érdekében, hogy az alapszerződés végrehajtása visszatérjen a pályára. Ez az erőfeszítés nem jött össze.< https://adst.org/p
eközben a Kongresszus elkezdte korlátozni, hogy mit tehetünk Kambodzsában, és megállította a bombázást ott és Laoszban. Végül, néhány évvel később, a Kongresszus gyakorlatilag véget vetett a Dél-Vietnam megsegítésének, egy igazán becstelen és meggondolatlan cselekedetnek. Tehát egy idő alatt a Saigon-kormányt aláásták.,< https://adst.org/p
bármi legyen is a hiányosságai — és voltak komolyak is — a pszichológiai és katonai hatás a támogatás korlátozásakor, majd megállításakor pusztító volt. És persze ez ösztönözte Hanoit.< https://adst.org/p>
https://adst.org/figure
1975-ben volt egy totális offenzíva, amelynek eredményeként a kommunisták teljesen elfoglalták Dél-Vietnamot.,< https://adst.org/p>
a vége felé, 1975-ben, amikor a dél-vietnami hadsereget gyorsan legyőzték, a kongresszus már és öntudatlanul is gyakorlatilag elvágta a katonai és gazdasági támogatást Dél-Vietnamnak.< https://adst.org/p
bármit is érzel a háborúval kapcsolatban, megtárgyaltuk ezt a megállapodást Észak-Vietnammal, és végigmentünk ezen a kínzáson és veszteségen., Annak ellenére, hogy a dél-vietnami kormány nem volt tökéletes, a gazdasági és katonai segélyek elvágása számukra, amikor Észak-Vietnamot szövetségesei folyamatosan utánpótlták, és megszegték a megállapodást, véleményem szerint teljesen erkölcstelen volt.< https://adst.org/p
az, hogy a folyamatos támogatás a mi részünkről mindent megtett volna-e, egy másik kérdés, de semmi köze az elvhez. És a saigoni kormány tökéletlen volt, minden bizonnyal jobb volt, mint a Hanoi kommunisták., Mindenesetre a dél-Vietnamiaknak ígért gazdasági és katonai segélyeket nem adták át, ami tovább gyengítette őket.< https://adst.org/p
tehát az észak-vietnami fenyegetés kezelésére irányuló katonai terveink téves feltételezéseken alapultak. Ez hozzájárult a dél-vietnami katonai összeomláshoz. A másik megfontolás az Észak-Vietnam Dél-Vietnam elleni nagy offenzívája volt, amelyre bombázással akartunk reagálni.,< https://adst.org/p>
ezt a tervet 1973 szeptemberében Kongresszusi fellépés alákínálta, megtiltva a délkelet-ázsiai célpontok további bombázását. A Watergate-ügy egyre növekvő problémája volt, amely Nixon elnök 1972. novemberi újraválasztásának módjához kapcsolódott. Ennek eredményeként az idő múlásával az amerikai adminisztráció végrehajtó hatalma gyakorlatilag megtört, és tovább gyengült az Észak-Vietnam elleni erőteljes fellépés képessége, a háború általános fáradtsága mellett.,…< https://adst.org/p
az Észak-vietnamiak mindent kitaláltak, így az Észak-Vietnam megtámadásának különféle eszközei hatástalanok voltak.< https://adst.org/p
a párizsi megállapodásban említett amerikai gazdasági támogatás tekintetében Hanoi soha nem kapta meg. Két dolgot mondtunk nekik. Először azt mondtuk nekik, hogy Kongresszusi jóváhagyást kell szereznünk, hogy gazdasági segítséget nyújtsunk Hanoinak. Másodszor, Észak-Vietnamnak be kell tartania a Párizsi Megállapodást. Volt némi vita arról, hogy vállaltuk-e, hogy Észak-Vietnamnak nyújtunk támogatást.,< https://adst.org/p
világossá tettük Hanoi számára, hogy nem tudunk támogatást nyújtani Észak-Vietnamnak Kongresszusi jóváhagyás nélkül, és ezt már elmondtuk a Kongresszusnak. A Kongresszus sok tagjának nem tetszett az ötlet, hogy bármilyen segítséget nyújtsanak Hanoinak. Nem tetszett nekik az sem, hogy titokban megígértük, hogy ilyen segítséget nyújtunk, annak ellenére, hogy fedeztük az ígéretet azzal, hogy kijelentjük, hogy Kongresszusi jóváhagyásra van szükségünk annak biztosításához.,< https://adst.org/p
Ez további vitát váltott ki, amelyet súlyosbított az a tény, hogy Hanoi kezdettől fogva megsértette az 1973-as párizsi egyezményt. Ezek a jogsértések meglehetősen nyilvánvalóak voltak, majd az Észak-vietnamiak a tűzszüneti megállapodás nyilvánvaló megsértésével fokozták a helyzetet. Ilyen körülmények között nem adtunk volna segélyt Észak-Vietnamnak, amit amúgy sem tudtunk volna kikerülni a kongresszusból. Így a Hanoi iránti ösztönzés gyorsan elszáradt.,< https://adst.org/p
az összes botot és répát, röviden, hatékonyan eltávolították, és a Párizsi Megállapodás összeomlott.< https://adst.org/p
Akkor természetesen a következő lépés az volt, hogy a város jelenlegi ezt a csodálatos megállapodás volt tárgyalásos., Még mindig nem voltunk teljesen elégedettek, de az alapkérdések megoldódtak, és úgy gondoltuk, hogy most durva megállapodás született a Hanoi politikai hivatalának és elnökünknek a tervezetében és az ad referendumában. Természetesen világossá tettük az észak-vietnami számára, hogy ezt a tervezetet el kell adnunk dél-vietnami szövetségesünknek.< https://adst.org/p
mielőtt Saigonba mentünk, hogy áttekintsük a Thieu elnökkel kötött megállapodást, egy kábelt küldtünk előre, hogy bizonyos mértékig előre jelezzük, hogy van valami., Elfelejtem az általunk használt kifejezést, de azt mondtuk, hogy áttörést jelent, egy lehetséges megállapodást, vagy valami hasonlót. Világosan tudatjuk Thieu-vel, hogy Bunker Nagykövet úron keresztül eljöttünk, hogy megbeszéljük vele ezt a tervezetet. Tehát 1972 október közepén Saigonba mentünk.< https://adst.org/p
elmentünk Thieu elnök irodájába, és Kissinger előadást tartott arról, hogy miért volt a dél-vietnámi érdek elfogadni a megállapodást, és hogy támogatni fogjuk őket. Ha bármilyen jogsértés lenne, Nixon elnök határozottan reagálna., Thieu számíthat ránk, hogy betartjuk a megállapodást.< https://adst.org/p
Kissinger azt mondta, hogy ez volt a legjobb üzlet, amit az amerikai hazai támogatás szintje alapján kaphattunk. Dél-Vietnamban teljesítettük a kötelességünket. Kemény tárgyalásokat folytattunk, és hatalmon tartottuk Thieu-t. Sok gazdasági és katonai segítséget kapott tőlünk. A megállapodás aláírása előtt siettetnénk a további segélyeket Dél-Vietnamba, hogy a lehető legerősebb helyzetben legyen, mielőtt a megállapodás rendelkezései hatályba lépnének., Ezt az erőfeszítést Project ENHANCE-nek hívták, vagy valami ilyesmi.< https://adst.org/p >
azt mondtuk, hogy folytatjuk a bombázást, ha az Észak-vietnamiak megtámadják a megállapodást. Azt mondtuk, hogy Dél-Vietnamnak teljes diplomáciai támogatást, valamint katonai és gazdasági segítséget nyújtunk. Azt mondtuk, hogy a Kínai, mind az Oroszok elkülöníteni Hanoi, majd próbálja meg rávenni őket, hogy vágja le a támogatás az Észak-Vietnami, ha lehetséges, de egyértelműen ez volt a szándékunk., Ott volt az egész támogatási dimenzió is, ahol megállapodtunk az Észak-Vietnamiakkal, hogy segítünk nekik országuk újjáépítésében.< https://adst.org/p>
amikor Thieu elnök először hallotta előadásunkat, nem reagált. Csak hallgatott. Nem volt okunk pesszimistának lenni az első találkozó után….Amikor a következő találkozó megtörtént, felrobbantottak minket. Thieu nagyon ideges volt a megállapodással, szinte az egész fórumon., Mindenekelőtt az észak-vietnami csapatok folyamatos jelenléte miatt.< https://adst.org/p
mindenféle más nyelvet választott ki, amelyet gyengének tartott a nemzetközi felügyelet, az ellátás, a támogatás összege vagy bármi más szempontjából. Gyakorlatilag mindent panaszkodott, de mindenekelőtt az észak-vietnami csapatok folyamatos jelenlétét Dél-Vietnamban. Másodszor, Thieu valójában azt mondta, hogy félrevezettük őt. Azt mondta, hogy ez a megállapodás messze túlmutat azon, amit mi jelentettünk neki, és amit szerinte tartogat számára.,< https://adst.org/p
harmadszor, a megállapodás tárgyalásakor Dél-Vietnam sorsáról tárgyaltunk. Azt mondta, néhány héttel a választások előtt hozzám fordul, és elvárja, hogy fogadjam el ezt a megállapodást, amely pár nap múlva megpecsételi hazám és honfitársaim sorsát. Szerinte a megállapodás elvi és felfogási szempontból is rossz, hiszen az amerikaiak nem veszik figyelembe a dél-vietnámi nép sorsát.< https://adst.org/p>
“, Egyébként is nagyon depressziósak voltunk, Thieu reakciója miatt. Nixon elnök és Al Haig megvert minket.”
tehát összességében ez egy nagyon kemény és elkedvetlenítő ülés volt, a legkevésbé. Nem arról volt szó, hogy vissza kellene mennünk, hogy helyrehozzuk ezt, vagy foglalkozzunk ezzel vagy azzal a problémával. Lényegében elutasította az általános megállapodást. Ez nem volt a megállapodás teljes formális elutasítása. Azt mondta: “a következő változásokkal kell rendelkeznünk.”De annyi változtatásra volt szüksége, és annyira fontosak voltak, hogy egyszerűen lehetetlen volt megoldást találni.,< https://adst.org/p >
azt mondani, hogy depressziósak voltunk, óriási alulértékelés lenne…Három-négy nap nagyon nehéz megbeszéléseket fejeztünk be Saigonban. Visszaadtuk Nixon elnöknek, Al Haig biztonsági tanácsadón keresztül, a hátsó csatornákon keresztül, amely az üzenetek kettős titkosítását jelentette. Azt jelentettük, hogy Thieu negatívan reagált, és amit akart.< https://adst.org/p
Nixon és Haig elnök már szkeptikusabbak voltak a megállapodással kapcsolatban, mint mi., Nagyra értékelték az áttörést, amit elértünk, de nem voltak annyira lelkesek, mint Kissinger és csapata, beleértve Negroponte-t sem. Mindenekelőtt Nixon nem akart nagy megosztottságot a szövetségesünkkel. Végül is ez volt az országuk.< https://adst.org/p
tehát a kezdeti robbantás után néhány nappal Saigonban maradtunk, hogy megpróbáljuk Thieu elnököt rugalmasabbá tenni, és összegyűjteni a kéréseit. Addigra rájöttünk, hogy vissza kell mennünk Hanoiba, és meg kell próbálnunk eligazodni Thieu elsődleges aggodalmainak., Úgy tűnt, hogy olyan kiterjedt, hogy ez elég elkedvetlenítő.< https://adst.org/p
eközben kábeleket küldtünk vissza Washingtonba, beszámolva a Thieu-vel folytatott beszélgetéseink eredményeiről. Őrjítő volt, mert késett a kábelek küldése, különösen kettős titkosítás használatával….< https://adst.org/p>
Egyébként is nagyon depressziósak voltunk, Thieu reakciója miatt. Pokolian idegesek voltunk a megállapodás felrobbantása miatt., Volt, hogy Nixon elnök és Al Haig megvert minket, és volt ez a kommunikációs hiba az időeltolódás és a kommunikáció okozta késedelmek és a kettős titkosítási folyamat miatt. Mindig is egy üzenetet mögött ezeket a dolgokat.< https://adst.org/p
nagyon kiterjedt Dél-Vietnami igényekkel hagytuk el Saigont a megállapodás megváltoztatására. Hanoival kellett tartanunk. Ebben az időben természetesen lehetetlen volt Hanoiba menni. Csak akkor mehetünk oda, ha teljesen lezárjuk az üzletet.,< https://adst.org/p
el kellett halasztanunk a Hanoi-i utazást, és Kissinger gyakorlatilag az Észak-Vietnámiaknak mondta: “Nos, Párizsban azt mondtuk, hogy ez az üzlet jó, és még mindig úgy gondoljuk, hogy az. Ezt a megállapodást azonban nem tudjuk végrehajtani dél-vietnami elfogadás nélkül. Továbbra is együttműködünk a szövetségeseinkkel,és megpróbáljuk őket idehozni. De változtatnunk kell néhány dolgon. Nem adhatjuk el a megállapodást a Dél-Vietnamiaknak ilyen módon. Kiállunk az alapmegállapodás mellett. Úgy gondoljuk, hogy ez egy jó megállapodás. Ne add fel., Majd jelentkezünk. Most nem mehetek Hanoiba.”
így visszamentünk Washingtonba. Nem tudom, milyen hamar történt, de egy-két napon belül megjelent egy sajtóközlemény Hanoiból, az Egyesült Államokból, Nixon elnökből és Kissingerből. A nyilatkozat szerint az Egyesült Államok megállapodott Hanoival, és most, azzal az ürüggyel, hogy nem tudja megmondani a saigoni lakájuknak, hogy mit tegyenek, az Egyesült Államok most újratárgyalja a megállapodásunkat.,< https://adst.org/p>
Hanoi azt mondta, hogy megszegtünk egy ünnepélyes megállapodást Hanoival, valamint egy megállapodást Kissingernek, hogy látogassa meg Hanoit. Ezután közzétették a velük elért teljes megállapodást.< https://adst.org/p>
“emlékszem élénken, amelynek szenzációs, háromcsillagos ételek, de hogy nagyon komor”https://adst.org/h5
mentünk át Párizsba 1972 novemberében, a választások után. A Hanoi képviselői nagyon szorgalmasak voltak., Néhány napos megbeszélés után, amikor lényegében a vizet tapostuk, de nem haladtunk előre, az észak-vietnami képviselők bejöttek, és alapvetően megpróbálták feloldani a megállapodást. Új követeléseket fogalmaztak meg, és visszavettek néhány engedményt, amit már megtettek.< https://adst.org/p
azt mondtuk, hogy fújjuk a sípot és megállunk. Nem jutottunk sehova. Szóval megálltunk. Az Észak-Vietnámiakkal 1972 decemberében Párizsban folytattunk egy újabb összecsapást, ugyanennyi eredménytelenséggel. Nem jutottunk sehova., Sőt, felmerült a Dél-Vietnami pont az Észak-Vietnami, meg volt néhány technikai pontot engedett át, de nem voltunk valami jelentős, Hanoi, hogy counter-követeli.< https://adst.org/p
a novemberi és decemberi ülésszakokon az amerikai nagykövetségen tartózkodtunk. Élénken emlékszem, hogy szenzációs, háromcsillagos ételeket ettem,de nagyon komor. Ahogy az 1972-es karácsonyi ünnepek felé haladtunk, zsákutcában voltunk., Megpróbáltuk világossá tenni, hogy alapvetően az októberi megállapodással akarunk menni, de néhány változtatásra van szükségünk, mind érdemben, mind pedig a Saigon-kormány bevonására. De Hanoi-nak nem volt ilyenje.< https://adst.org/p
bármi legyen is az észak-vietnami bombázás mértéke, a cél természetesen soha nem volt polgári áldozatok okozása….Az a tény, hogy a bombázás kezdetétől számított néhány napon belül kaptunk egy békéltető üzenetet Hanoitól, ami arra utal, hogy folytatjuk a tárgyalásokat., Tehát ez jól működött, és valószínűleg arra ösztönözte Thieu dél-vietnami elnököt, hogy gondolja azt, hogy kemények leszünk az Észak-Vietnamiakkal folytatott tárgyalásokon, vagy legalábbis egy megállapodás végrehajtásában….
“pirítósokat cseréltek, és mindenütt bajtársiasság érzése volt”https://adst.org/figure>
tehát 1973 január elején folytattuk a tárgyalásokat. A dolgok nagyon gyorsan mozogtak., Az Észak-vietnamiak nem mondták, hogy bizonyos kérdéseket nem lehet megvitatni, és nem vezettek be új igényeket, így nem mentünk visszafelé. Néhány fontos célkitűzésünket elértük. Nem történt igazán jelentős változás a megállapodás. A megállapodás egyes területeken kissé jobb volt.< https://adst.org/p
Párizsban kötöttük meg a megállapodást az Észak-Vietnámiakkal, és 1973.január 23-án kezdeményeztük. A pirítósokat kicserélték,és a bajtársiasság érzése volt mindenütt., Túl sok volt a fájdalom és a fájdalom, de nyilvánvaló volt, hogy a mi és az Észak-vietnámiak megkönnyebbülten érezték magukat.< https://adst.org/p
ezekben az utolsó napokban kellett a Saigon kormányt a felülvizsgált szöveggel a fedélzeten tartani. Elküldtük Al Haig-ot Saigonba. Legalább néhány levél volt Nixon elnöktől Nguyen van Thieu-hez. Ezek a levelek nagyon kemények voltak, ugyanakkor nagyon megnyugtatóak is. Az alaprajzot, mint mindig, Kissinger irányításával és Nixon jóváhagyásával csináltam.,< https://adst.org/p>
Alapvetően azt mondták, hogy mindent megtettünk, amit tudtunk. Azt mondtuk Thieu elnöknek, hogy mindent megkaptunk, amit tudtunk, és hogy nem fogunk jobb ajánlatot kapni. A levél szerint Nixon elnök úgy vélte, hogy a felülvizsgált megállapodás megfelel az Egyesült Államok és a Vietnami Köztársaság nemzeti érdekeinek. A levél szerint betartatjuk a megállapodásokat, és szükség esetén bombázzuk Észak-Vietnamot, az Egyesült Államok pedig ragaszkodik Dél-Vietnamhoz. Emellett gazdasági és katonai segítséget nyújtanánk Dél-Vietnamnak.,< https://adst.org/p
rámutattunk a megállapodás előnyeire, valamint arra, hogy készek vagyunk érvényesíteni azt. Nixon elnök gyakorlatilag azt mondta, hogy mindent megadtunk a Saigon-kormánynak, amit az évek óta tartó vér és kincs, valamint az üzlet szempontjából adhatunk. Itt volt az ideje, hogy a Saigon-kormány csatlakozzon a megállapodáshoz, amelyet megtárgyaltak.< https://adst.org/p>
a tárgyalások részeként a támogatási programot is felvettük, amely kissé külön volt. Nagyon vigyáztunk, hogy ne ígérjünk jóvátételt Észak-Vietnámnak., Azonban gazdasági ösztönzőket akartunk nyújtani nekik. Indokína újjáépítéséhez pénzeszközöknek neveznénk őket, és nagy összegeket biztosítanánk Laosznak, Kambodzsának és Dél-Vietnamnak is….< https://adst.org/p>
így Saigon elismerésével kezdeményeztük a megállapodást, majd 1973.január 27-én visszatértünk Párizsba a végső aláírásra. Kissinger Washingtonban maradt, Rogers külügyminiszter pedig Párizsba utazott, hogy aláírja a megállapodást a többi külügyminiszterrel.,< https://adst.org/p >
“bármit is érzel a háborúról, … a gazdasági és katonai támogatás megszakítása, amikor Észak-Vietnam megszegte a megállapodást, teljesen erkölcstelen volt”< https://adst.org/h5
a Párizsi Megállapodás 1973-as aláírását követő néhány hónapon belül Hanoi a megállapodás szélei körül kezdett rágcsálni. 1973 májusában elhagytam az NSC munkatársait….< https://adst.org/p>
az észak-vietnámi továbbra is gondot okozott., Amíg nem voltam kormányzati szolgálatban, Kissinger Párizsba ment, hogy tárgyaljon Le Duc Tho-val annak érdekében, hogy az alapszerződés végrehajtása visszatérjen a pályára. Ez az erőfeszítés nem jött össze.< https://adst.org/p
eközben a Kongresszus elkezdte korlátozni, hogy mit tehetünk Kambodzsában, és megállította a bombázást ott és Laoszban. Végül, néhány évvel később, a Kongresszus gyakorlatilag véget vetett a Dél-Vietnam megsegítésének, egy igazán becstelen és meggondolatlan cselekedetnek. Tehát egy idő alatt a Saigon-kormányt aláásták.,< https://adst.org/p
bármi legyen is a hiányosságai — és voltak komolyak is — a pszichológiai és katonai hatás a támogatás korlátozásakor, majd megállításakor pusztító volt. És persze ez ösztönözte Hanoit.< https://adst.org/p>
https://adst.org/figure
1975-ben volt egy totális offenzíva, amelynek eredményeként a kommunisták teljesen elfoglalták Dél-Vietnamot.,< https://adst.org/p>
a vége felé, 1975-ben, amikor a dél-vietnami hadsereget gyorsan legyőzték, a kongresszus már és öntudatlanul is gyakorlatilag elvágta a katonai és gazdasági támogatást Dél-Vietnamnak.< https://adst.org/p
bármit is érzel a háborúval kapcsolatban, megtárgyaltuk ezt a megállapodást Észak-Vietnammal, és végigmentünk ezen a kínzáson és veszteségen., Annak ellenére, hogy a dél-vietnami kormány nem volt tökéletes, a gazdasági és katonai segélyek elvágása számukra, amikor Észak-Vietnamot szövetségesei folyamatosan utánpótlták, és megszegték a megállapodást, véleményem szerint teljesen erkölcstelen volt.< https://adst.org/p
az, hogy a folyamatos támogatás a mi részünkről mindent megtett volna-e, egy másik kérdés, de semmi köze az elvhez. És a saigoni kormány tökéletlen volt, minden bizonnyal jobb volt, mint a Hanoi kommunisták., Mindenesetre a dél-Vietnamiaknak ígért gazdasági és katonai segélyeket nem adták át, ami tovább gyengítette őket.< https://adst.org/p
tehát az észak-vietnami fenyegetés kezelésére irányuló katonai terveink téves feltételezéseken alapultak. Ez hozzájárult a dél-vietnami katonai összeomláshoz. A másik megfontolás az Észak-Vietnam Dél-Vietnam elleni nagy offenzívája volt, amelyre bombázással akartunk reagálni.,< https://adst.org/p>
ezt a tervet 1973 szeptemberében Kongresszusi fellépés alákínálta, megtiltva a délkelet-ázsiai célpontok további bombázását. A Watergate-ügy egyre növekvő problémája volt, amely Nixon elnök 1972. novemberi újraválasztásának módjához kapcsolódott. Ennek eredményeként az idő múlásával az amerikai adminisztráció végrehajtó hatalma gyakorlatilag megtört, és tovább gyengült az Észak-Vietnam elleni erőteljes fellépés képessége, a háború általános fáradtsága mellett.,…< https://adst.org/p
az Észak-vietnamiak mindent kitaláltak, így az Észak-Vietnam megtámadásának különféle eszközei hatástalanok voltak.< https://adst.org/p
a párizsi megállapodásban említett amerikai gazdasági támogatás tekintetében Hanoi soha nem kapta meg. Két dolgot mondtunk nekik. Először azt mondtuk nekik, hogy Kongresszusi jóváhagyást kell szereznünk, hogy gazdasági segítséget nyújtsunk Hanoinak. Másodszor, Észak-Vietnamnak be kell tartania a Párizsi Megállapodást. Volt némi vita arról, hogy vállaltuk-e, hogy Észak-Vietnamnak nyújtunk támogatást.,< https://adst.org/p
világossá tettük Hanoi számára, hogy nem tudunk támogatást nyújtani Észak-Vietnamnak Kongresszusi jóváhagyás nélkül, és ezt már elmondtuk a Kongresszusnak. A Kongresszus sok tagjának nem tetszett az ötlet, hogy bármilyen segítséget nyújtsanak Hanoinak. Nem tetszett nekik az sem, hogy titokban megígértük, hogy ilyen segítséget nyújtunk, annak ellenére, hogy fedeztük az ígéretet azzal, hogy kijelentjük, hogy Kongresszusi jóváhagyásra van szükségünk annak biztosításához.,< https://adst.org/p
Ez további vitát váltott ki, amelyet súlyosbított az a tény, hogy Hanoi kezdettől fogva megsértette az 1973-as párizsi egyezményt. Ezek a jogsértések meglehetősen nyilvánvalóak voltak, majd az Észak-vietnamiak a tűzszüneti megállapodás nyilvánvaló megsértésével fokozták a helyzetet. Ilyen körülmények között nem adtunk volna segélyt Észak-Vietnamnak, amit amúgy sem tudtunk volna kikerülni a kongresszusból. Így a Hanoi iránti ösztönzés gyorsan elszáradt.,< https://adst.org/p
az összes botot és répát, röviden, hatékonyan eltávolították, és a Párizsi Megállapodás összeomlott.< https://adst.org/p
tehát összességében ez egy nagyon kemény és elkedvetlenítő ülés volt, a legkevésbé. Nem arról volt szó, hogy vissza kellene mennünk, hogy helyrehozzuk ezt, vagy foglalkozzunk ezzel vagy azzal a problémával. Lényegében elutasította az általános megállapodást. Ez nem volt a megállapodás teljes formális elutasítása. Azt mondta: “a következő változásokkal kell rendelkeznünk.”De annyi változtatásra volt szüksége, és annyira fontosak voltak, hogy egyszerűen lehetetlen volt megoldást találni.,< https://adst.org/p >
azt mondani, hogy depressziósak voltunk, óriási alulértékelés lenne…Három-négy nap nagyon nehéz megbeszéléseket fejeztünk be Saigonban. Visszaadtuk Nixon elnöknek, Al Haig biztonsági tanácsadón keresztül, a hátsó csatornákon keresztül, amely az üzenetek kettős titkosítását jelentette. Azt jelentettük, hogy Thieu negatívan reagált, és amit akart.< https://adst.org/p
Nixon és Haig elnök már szkeptikusabbak voltak a megállapodással kapcsolatban, mint mi., Nagyra értékelték az áttörést, amit elértünk, de nem voltak annyira lelkesek, mint Kissinger és csapata, beleértve Negroponte-t sem. Mindenekelőtt Nixon nem akart nagy megosztottságot a szövetségesünkkel. Végül is ez volt az országuk.< https://adst.org/p
tehát a kezdeti robbantás után néhány nappal Saigonban maradtunk, hogy megpróbáljuk Thieu elnököt rugalmasabbá tenni, és összegyűjteni a kéréseit. Addigra rájöttünk, hogy vissza kell mennünk Hanoiba, és meg kell próbálnunk eligazodni Thieu elsődleges aggodalmainak., Úgy tűnt, hogy olyan kiterjedt, hogy ez elég elkedvetlenítő.< https://adst.org/p
eközben kábeleket küldtünk vissza Washingtonba, beszámolva a Thieu-vel folytatott beszélgetéseink eredményeiről. Őrjítő volt, mert késett a kábelek küldése, különösen kettős titkosítás használatával….< https://adst.org/p>
Egyébként is nagyon depressziósak voltunk, Thieu reakciója miatt. Pokolian idegesek voltunk a megállapodás felrobbantása miatt., Volt, hogy Nixon elnök és Al Haig megvert minket, és volt ez a kommunikációs hiba az időeltolódás és a kommunikáció okozta késedelmek és a kettős titkosítási folyamat miatt. Mindig is egy üzenetet mögött ezeket a dolgokat.< https://adst.org/p
nagyon kiterjedt Dél-Vietnami igényekkel hagytuk el Saigont a megállapodás megváltoztatására. Hanoival kellett tartanunk. Ebben az időben természetesen lehetetlen volt Hanoiba menni. Csak akkor mehetünk oda, ha teljesen lezárjuk az üzletet.,< https://adst.org/p
el kellett halasztanunk a Hanoi-i utazást, és Kissinger gyakorlatilag az Észak-Vietnámiaknak mondta: “Nos, Párizsban azt mondtuk, hogy ez az üzlet jó, és még mindig úgy gondoljuk, hogy az. Ezt a megállapodást azonban nem tudjuk végrehajtani dél-vietnami elfogadás nélkül. Továbbra is együttműködünk a szövetségeseinkkel,és megpróbáljuk őket idehozni. De változtatnunk kell néhány dolgon. Nem adhatjuk el a megállapodást a Dél-Vietnamiaknak ilyen módon. Kiállunk az alapmegállapodás mellett. Úgy gondoljuk, hogy ez egy jó megállapodás. Ne add fel., Majd jelentkezünk. Most nem mehetek Hanoiba.”
így visszamentünk Washingtonba. Nem tudom, milyen hamar történt, de egy-két napon belül megjelent egy sajtóközlemény Hanoiból, az Egyesült Államokból, Nixon elnökből és Kissingerből. A nyilatkozat szerint az Egyesült Államok megállapodott Hanoival, és most, azzal az ürüggyel, hogy nem tudja megmondani a saigoni lakájuknak, hogy mit tegyenek, az Egyesült Államok most újratárgyalja a megállapodásunkat.,< https://adst.org/p>
Hanoi azt mondta, hogy megszegtünk egy ünnepélyes megállapodást Hanoival, valamint egy megállapodást Kissingernek, hogy látogassa meg Hanoit. Ezután közzétették a velük elért teljes megállapodást.< https://adst.org/p>
“emlékszem élénken, amelynek szenzációs, háromcsillagos ételek, de hogy nagyon komor”https://adst.org/h5
mentünk át Párizsba 1972 novemberében, a választások után. A Hanoi képviselői nagyon szorgalmasak voltak., Néhány napos megbeszélés után, amikor lényegében a vizet tapostuk, de nem haladtunk előre, az észak-vietnami képviselők bejöttek, és alapvetően megpróbálták feloldani a megállapodást. Új követeléseket fogalmaztak meg, és visszavettek néhány engedményt, amit már megtettek.< https://adst.org/p
azt mondtuk, hogy fújjuk a sípot és megállunk. Nem jutottunk sehova. Szóval megálltunk. Az Észak-Vietnámiakkal 1972 decemberében Párizsban folytattunk egy újabb összecsapást, ugyanennyi eredménytelenséggel. Nem jutottunk sehova., Sőt, felmerült a Dél-Vietnami pont az Észak-Vietnami, meg volt néhány technikai pontot engedett át, de nem voltunk valami jelentős, Hanoi, hogy counter-követeli.< https://adst.org/p
a novemberi és decemberi ülésszakokon az amerikai nagykövetségen tartózkodtunk. Élénken emlékszem, hogy szenzációs, háromcsillagos ételeket ettem,de nagyon komor. Ahogy az 1972-es karácsonyi ünnepek felé haladtunk, zsákutcában voltunk., Megpróbáltuk világossá tenni, hogy alapvetően az októberi megállapodással akarunk menni, de néhány változtatásra van szükségünk, mind érdemben, mind pedig a Saigon-kormány bevonására. De Hanoi-nak nem volt ilyenje.< https://adst.org/p
bármi legyen is az észak-vietnami bombázás mértéke, a cél természetesen soha nem volt polgári áldozatok okozása….Az a tény, hogy a bombázás kezdetétől számított néhány napon belül kaptunk egy békéltető üzenetet Hanoitól, ami arra utal, hogy folytatjuk a tárgyalásokat., Tehát ez jól működött, és valószínűleg arra ösztönözte Thieu dél-vietnami elnököt, hogy gondolja azt, hogy kemények leszünk az Észak-Vietnamiakkal folytatott tárgyalásokon, vagy legalábbis egy megállapodás végrehajtásában….
“pirítósokat cseréltek, és mindenütt bajtársiasság érzése volt”https://adst.org/figure>
tehát 1973 január elején folytattuk a tárgyalásokat. A dolgok nagyon gyorsan mozogtak., Az Észak-vietnamiak nem mondták, hogy bizonyos kérdéseket nem lehet megvitatni, és nem vezettek be új igényeket, így nem mentünk visszafelé. Néhány fontos célkitűzésünket elértük. Nem történt igazán jelentős változás a megállapodás. A megállapodás egyes területeken kissé jobb volt.< https://adst.org/p
Párizsban kötöttük meg a megállapodást az Észak-Vietnámiakkal, és 1973.január 23-án kezdeményeztük. A pirítósokat kicserélték,és a bajtársiasság érzése volt mindenütt., Túl sok volt a fájdalom és a fájdalom, de nyilvánvaló volt, hogy a mi és az Észak-vietnámiak megkönnyebbülten érezték magukat.< https://adst.org/p
ezekben az utolsó napokban kellett a Saigon kormányt a felülvizsgált szöveggel a fedélzeten tartani. Elküldtük Al Haig-ot Saigonba. Legalább néhány levél volt Nixon elnöktől Nguyen van Thieu-hez. Ezek a levelek nagyon kemények voltak, ugyanakkor nagyon megnyugtatóak is. Az alaprajzot, mint mindig, Kissinger irányításával és Nixon jóváhagyásával csináltam.,< https://adst.org/p>
Alapvetően azt mondták, hogy mindent megtettünk, amit tudtunk. Azt mondtuk Thieu elnöknek, hogy mindent megkaptunk, amit tudtunk, és hogy nem fogunk jobb ajánlatot kapni. A levél szerint Nixon elnök úgy vélte, hogy a felülvizsgált megállapodás megfelel az Egyesült Államok és a Vietnami Köztársaság nemzeti érdekeinek. A levél szerint betartatjuk a megállapodásokat, és szükség esetén bombázzuk Észak-Vietnamot, az Egyesült Államok pedig ragaszkodik Dél-Vietnamhoz. Emellett gazdasági és katonai segítséget nyújtanánk Dél-Vietnamnak.,< https://adst.org/p
rámutattunk a megállapodás előnyeire, valamint arra, hogy készek vagyunk érvényesíteni azt. Nixon elnök gyakorlatilag azt mondta, hogy mindent megadtunk a Saigon-kormánynak, amit az évek óta tartó vér és kincs, valamint az üzlet szempontjából adhatunk. Itt volt az ideje, hogy a Saigon-kormány csatlakozzon a megállapodáshoz, amelyet megtárgyaltak.< https://adst.org/p>
a tárgyalások részeként a támogatási programot is felvettük, amely kissé külön volt. Nagyon vigyáztunk, hogy ne ígérjünk jóvátételt Észak-Vietnámnak., Azonban gazdasági ösztönzőket akartunk nyújtani nekik. Indokína újjáépítéséhez pénzeszközöknek neveznénk őket, és nagy összegeket biztosítanánk Laosznak, Kambodzsának és Dél-Vietnamnak is….< https://adst.org/p>
így Saigon elismerésével kezdeményeztük a megállapodást, majd 1973.január 27-én visszatértünk Párizsba a végső aláírásra. Kissinger Washingtonban maradt, Rogers külügyminiszter pedig Párizsba utazott, hogy aláírja a megállapodást a többi külügyminiszterrel.,< https://adst.org/p >
“bármit is érzel a háborúról, … a gazdasági és katonai támogatás megszakítása, amikor Észak-Vietnam megszegte a megállapodást, teljesen erkölcstelen volt”< https://adst.org/h5
a Párizsi Megállapodás 1973-as aláírását követő néhány hónapon belül Hanoi a megállapodás szélei körül kezdett rágcsálni. 1973 májusában elhagytam az NSC munkatársait….< https://adst.org/p>
az észak-vietnámi továbbra is gondot okozott., Amíg nem voltam kormányzati szolgálatban, Kissinger Párizsba ment, hogy tárgyaljon Le Duc Tho-val annak érdekében, hogy az alapszerződés végrehajtása visszatérjen a pályára. Ez az erőfeszítés nem jött össze.< https://adst.org/p
eközben a Kongresszus elkezdte korlátozni, hogy mit tehetünk Kambodzsában, és megállította a bombázást ott és Laoszban. Végül, néhány évvel később, a Kongresszus gyakorlatilag véget vetett a Dél-Vietnam megsegítésének, egy igazán becstelen és meggondolatlan cselekedetnek. Tehát egy idő alatt a Saigon-kormányt aláásták.,< https://adst.org/p
bármi legyen is a hiányosságai — és voltak komolyak is — a pszichológiai és katonai hatás a támogatás korlátozásakor, majd megállításakor pusztító volt. És persze ez ösztönözte Hanoit.< https://adst.org/p>
https://adst.org/figure
1975-ben volt egy totális offenzíva, amelynek eredményeként a kommunisták teljesen elfoglalták Dél-Vietnamot.,< https://adst.org/p>
a vége felé, 1975-ben, amikor a dél-vietnami hadsereget gyorsan legyőzték, a kongresszus már és öntudatlanul is gyakorlatilag elvágta a katonai és gazdasági támogatást Dél-Vietnamnak.< https://adst.org/p
bármit is érzel a háborúval kapcsolatban, megtárgyaltuk ezt a megállapodást Észak-Vietnammal, és végigmentünk ezen a kínzáson és veszteségen., Annak ellenére, hogy a dél-vietnami kormány nem volt tökéletes, a gazdasági és katonai segélyek elvágása számukra, amikor Észak-Vietnamot szövetségesei folyamatosan utánpótlták, és megszegték a megállapodást, véleményem szerint teljesen erkölcstelen volt.< https://adst.org/p
az, hogy a folyamatos támogatás a mi részünkről mindent megtett volna-e, egy másik kérdés, de semmi köze az elvhez. És a saigoni kormány tökéletlen volt, minden bizonnyal jobb volt, mint a Hanoi kommunisták., Mindenesetre a dél-Vietnamiaknak ígért gazdasági és katonai segélyeket nem adták át, ami tovább gyengítette őket.< https://adst.org/p
tehát az észak-vietnami fenyegetés kezelésére irányuló katonai terveink téves feltételezéseken alapultak. Ez hozzájárult a dél-vietnami katonai összeomláshoz. A másik megfontolás az Észak-Vietnam Dél-Vietnam elleni nagy offenzívája volt, amelyre bombázással akartunk reagálni.,< https://adst.org/p>
ezt a tervet 1973 szeptemberében Kongresszusi fellépés alákínálta, megtiltva a délkelet-ázsiai célpontok további bombázását. A Watergate-ügy egyre növekvő problémája volt, amely Nixon elnök 1972. novemberi újraválasztásának módjához kapcsolódott. Ennek eredményeként az idő múlásával az amerikai adminisztráció végrehajtó hatalma gyakorlatilag megtört, és tovább gyengült az Észak-Vietnam elleni erőteljes fellépés képessége, a háború általános fáradtsága mellett.,…< https://adst.org/p
az Észak-vietnamiak mindent kitaláltak, így az Észak-Vietnam megtámadásának különféle eszközei hatástalanok voltak.< https://adst.org/p
a párizsi megállapodásban említett amerikai gazdasági támogatás tekintetében Hanoi soha nem kapta meg. Két dolgot mondtunk nekik. Először azt mondtuk nekik, hogy Kongresszusi jóváhagyást kell szereznünk, hogy gazdasági segítséget nyújtsunk Hanoinak. Másodszor, Észak-Vietnamnak be kell tartania a Párizsi Megállapodást. Volt némi vita arról, hogy vállaltuk-e, hogy Észak-Vietnamnak nyújtunk támogatást.,< https://adst.org/p
világossá tettük Hanoi számára, hogy nem tudunk támogatást nyújtani Észak-Vietnamnak Kongresszusi jóváhagyás nélkül, és ezt már elmondtuk a Kongresszusnak. A Kongresszus sok tagjának nem tetszett az ötlet, hogy bármilyen segítséget nyújtsanak Hanoinak. Nem tetszett nekik az sem, hogy titokban megígértük, hogy ilyen segítséget nyújtunk, annak ellenére, hogy fedeztük az ígéretet azzal, hogy kijelentjük, hogy Kongresszusi jóváhagyásra van szükségünk annak biztosításához.,< https://adst.org/p
Ez további vitát váltott ki, amelyet súlyosbított az a tény, hogy Hanoi kezdettől fogva megsértette az 1973-as párizsi egyezményt. Ezek a jogsértések meglehetősen nyilvánvalóak voltak, majd az Észak-vietnamiak a tűzszüneti megállapodás nyilvánvaló megsértésével fokozták a helyzetet. Ilyen körülmények között nem adtunk volna segélyt Észak-Vietnamnak, amit amúgy sem tudtunk volna kikerülni a kongresszusból. Így a Hanoi iránti ösztönzés gyorsan elszáradt.,< https://adst.org/p
az összes botot és répát, röviden, hatékonyan eltávolították, és a Párizsi Megállapodás összeomlott.< https://adst.org/p
tehát 1973 január elején folytattuk a tárgyalásokat. A dolgok nagyon gyorsan mozogtak., Az Észak-vietnamiak nem mondták, hogy bizonyos kérdéseket nem lehet megvitatni, és nem vezettek be új igényeket, így nem mentünk visszafelé. Néhány fontos célkitűzésünket elértük. Nem történt igazán jelentős változás a megállapodás. A megállapodás egyes területeken kissé jobb volt.< https://adst.org/p
Párizsban kötöttük meg a megállapodást az Észak-Vietnámiakkal, és 1973.január 23-án kezdeményeztük. A pirítósokat kicserélték,és a bajtársiasság érzése volt mindenütt., Túl sok volt a fájdalom és a fájdalom, de nyilvánvaló volt, hogy a mi és az Észak-vietnámiak megkönnyebbülten érezték magukat.< https://adst.org/p
ezekben az utolsó napokban kellett a Saigon kormányt a felülvizsgált szöveggel a fedélzeten tartani. Elküldtük Al Haig-ot Saigonba. Legalább néhány levél volt Nixon elnöktől Nguyen van Thieu-hez. Ezek a levelek nagyon kemények voltak, ugyanakkor nagyon megnyugtatóak is. Az alaprajzot, mint mindig, Kissinger irányításával és Nixon jóváhagyásával csináltam.,< https://adst.org/p>
Alapvetően azt mondták, hogy mindent megtettünk, amit tudtunk. Azt mondtuk Thieu elnöknek, hogy mindent megkaptunk, amit tudtunk, és hogy nem fogunk jobb ajánlatot kapni. A levél szerint Nixon elnök úgy vélte, hogy a felülvizsgált megállapodás megfelel az Egyesült Államok és a Vietnami Köztársaság nemzeti érdekeinek. A levél szerint betartatjuk a megállapodásokat, és szükség esetén bombázzuk Észak-Vietnamot, az Egyesült Államok pedig ragaszkodik Dél-Vietnamhoz. Emellett gazdasági és katonai segítséget nyújtanánk Dél-Vietnamnak.,< https://adst.org/p
rámutattunk a megállapodás előnyeire, valamint arra, hogy készek vagyunk érvényesíteni azt. Nixon elnök gyakorlatilag azt mondta, hogy mindent megadtunk a Saigon-kormánynak, amit az évek óta tartó vér és kincs, valamint az üzlet szempontjából adhatunk. Itt volt az ideje, hogy a Saigon-kormány csatlakozzon a megállapodáshoz, amelyet megtárgyaltak.< https://adst.org/p>
a tárgyalások részeként a támogatási programot is felvettük, amely kissé külön volt. Nagyon vigyáztunk, hogy ne ígérjünk jóvátételt Észak-Vietnámnak., Azonban gazdasági ösztönzőket akartunk nyújtani nekik. Indokína újjáépítéséhez pénzeszközöknek neveznénk őket, és nagy összegeket biztosítanánk Laosznak, Kambodzsának és Dél-Vietnamnak is….< https://adst.org/p>
így Saigon elismerésével kezdeményeztük a megállapodást, majd 1973.január 27-én visszatértünk Párizsba a végső aláírásra. Kissinger Washingtonban maradt, Rogers külügyminiszter pedig Párizsba utazott, hogy aláírja a megállapodást a többi külügyminiszterrel.,< https://adst.org/p >
“bármit is érzel a háborúról, … a gazdasági és katonai támogatás megszakítása, amikor Észak-Vietnam megszegte a megállapodást, teljesen erkölcstelen volt”< https://adst.org/h5
a Párizsi Megállapodás 1973-as aláírását követő néhány hónapon belül Hanoi a megállapodás szélei körül kezdett rágcsálni. 1973 májusában elhagytam az NSC munkatársait….< https://adst.org/p>
az észak-vietnámi továbbra is gondot okozott., Amíg nem voltam kormányzati szolgálatban, Kissinger Párizsba ment, hogy tárgyaljon Le Duc Tho-val annak érdekében, hogy az alapszerződés végrehajtása visszatérjen a pályára. Ez az erőfeszítés nem jött össze.< https://adst.org/p
eközben a Kongresszus elkezdte korlátozni, hogy mit tehetünk Kambodzsában, és megállította a bombázást ott és Laoszban. Végül, néhány évvel később, a Kongresszus gyakorlatilag véget vetett a Dél-Vietnam megsegítésének, egy igazán becstelen és meggondolatlan cselekedetnek. Tehát egy idő alatt a Saigon-kormányt aláásták.,< https://adst.org/p
bármi legyen is a hiányosságai — és voltak komolyak is — a pszichológiai és katonai hatás a támogatás korlátozásakor, majd megállításakor pusztító volt. És persze ez ösztönözte Hanoit.< https://adst.org/p>
1975-ben volt egy totális offenzíva, amelynek eredményeként a kommunisták teljesen elfoglalták Dél-Vietnamot.,< https://adst.org/p>
a vége felé, 1975-ben, amikor a dél-vietnami hadsereget gyorsan legyőzték, a kongresszus már és öntudatlanul is gyakorlatilag elvágta a katonai és gazdasági támogatást Dél-Vietnamnak.< https://adst.org/p
bármit is érzel a háborúval kapcsolatban, megtárgyaltuk ezt a megállapodást Észak-Vietnammal, és végigmentünk ezen a kínzáson és veszteségen., Annak ellenére, hogy a dél-vietnami kormány nem volt tökéletes, a gazdasági és katonai segélyek elvágása számukra, amikor Észak-Vietnamot szövetségesei folyamatosan utánpótlták, és megszegték a megállapodást, véleményem szerint teljesen erkölcstelen volt.< https://adst.org/p
az, hogy a folyamatos támogatás a mi részünkről mindent megtett volna-e, egy másik kérdés, de semmi köze az elvhez. És a saigoni kormány tökéletlen volt, minden bizonnyal jobb volt, mint a Hanoi kommunisták., Mindenesetre a dél-Vietnamiaknak ígért gazdasági és katonai segélyeket nem adták át, ami tovább gyengítette őket.< https://adst.org/p
tehát az észak-vietnami fenyegetés kezelésére irányuló katonai terveink téves feltételezéseken alapultak. Ez hozzájárult a dél-vietnami katonai összeomláshoz. A másik megfontolás az Észak-Vietnam Dél-Vietnam elleni nagy offenzívája volt, amelyre bombázással akartunk reagálni.,< https://adst.org/p>
ezt a tervet 1973 szeptemberében Kongresszusi fellépés alákínálta, megtiltva a délkelet-ázsiai célpontok további bombázását. A Watergate-ügy egyre növekvő problémája volt, amely Nixon elnök 1972. novemberi újraválasztásának módjához kapcsolódott. Ennek eredményeként az idő múlásával az amerikai adminisztráció végrehajtó hatalma gyakorlatilag megtört, és tovább gyengült az Észak-Vietnam elleni erőteljes fellépés képessége, a háború általános fáradtsága mellett.,…< https://adst.org/p
az Észak-vietnamiak mindent kitaláltak, így az Észak-Vietnam megtámadásának különféle eszközei hatástalanok voltak.< https://adst.org/p
a párizsi megállapodásban említett amerikai gazdasági támogatás tekintetében Hanoi soha nem kapta meg. Két dolgot mondtunk nekik. Először azt mondtuk nekik, hogy Kongresszusi jóváhagyást kell szereznünk, hogy gazdasági segítséget nyújtsunk Hanoinak. Másodszor, Észak-Vietnamnak be kell tartania a Párizsi Megállapodást. Volt némi vita arról, hogy vállaltuk-e, hogy Észak-Vietnamnak nyújtunk támogatást.,< https://adst.org/p
világossá tettük Hanoi számára, hogy nem tudunk támogatást nyújtani Észak-Vietnamnak Kongresszusi jóváhagyás nélkül, és ezt már elmondtuk a Kongresszusnak. A Kongresszus sok tagjának nem tetszett az ötlet, hogy bármilyen segítséget nyújtsanak Hanoinak. Nem tetszett nekik az sem, hogy titokban megígértük, hogy ilyen segítséget nyújtunk, annak ellenére, hogy fedeztük az ígéretet azzal, hogy kijelentjük, hogy Kongresszusi jóváhagyásra van szükségünk annak biztosításához.,< https://adst.org/p
Ez további vitát váltott ki, amelyet súlyosbított az a tény, hogy Hanoi kezdettől fogva megsértette az 1973-as párizsi egyezményt. Ezek a jogsértések meglehetősen nyilvánvalóak voltak, majd az Észak-vietnamiak a tűzszüneti megállapodás nyilvánvaló megsértésével fokozták a helyzetet. Ilyen körülmények között nem adtunk volna segélyt Észak-Vietnamnak, amit amúgy sem tudtunk volna kikerülni a kongresszusból. Így a Hanoi iránti ösztönzés gyorsan elszáradt.,< https://adst.org/p
az összes botot és répát, röviden, hatékonyan eltávolították, és a Párizsi Megállapodás összeomlott.< https://adst.org/p