EREDMÉNYEK
Betegek, vagy anélkül, nyereg PE hasonlóak voltak a tekintetben, hogy kora, neme, valamint egyidejűleg betegségek. A szisztémás vérnyomás nem különböztette meg az S-PE-t az NS-PE-től (szisztolés vérnyomás 126 (19) V 130 (24) Hgmm; diasztolés vérnyomás 82 (12) V 80 (13) Hgmm). Az echokardiográfiás paraméterek hasonló mértékű jobb kamrai törzset jeleztek. A jobb-bal kamrai végdiasztolés méretek aránya hasonló volt az S-PE és NS-PE (0,74 (0,23) v 0,86 (0.,24), nem szignifikáns (ns), ill. A tricuspidalis csúcs szisztolés gradiensét ugyanarra a szintre emelték nyereg embolusban vagy anélkül (52 (15) V 50 (13) Hgmm, ns).
az akut fázisban alkalmazott terápiás lehetőségek közé tartozott az antikoaguláns vagy/és thrombolysis. Az antikoagulációt intravénás nem frakcionált heparinnal végezték az adagban az aktivált parciális thromboplastin idő (aPTT) 2-2, 5-szeres kontroll vagy szubkután kis molekulájú heparin meghosszabbításával a testtömeg szerint számított dózisban., Thrombolysis állt két óra intravénás infúzió 1,5 millió egység sztreptokináz, majd intravénás heparin. A thrombolysis megkezdésére vonatkozó döntés a felelős orvos által értékelt beteg klinikai állapotán alapult. A részt vevő központokban nem álltak rendelkezésre specifikus ajánlások a nyeregembóliás betegek kezelésére vonatkozóan. Ezért a nyereg PE kimutatása nem befolyásolta a kezelés kiválasztását., Az intravénás antikoagulációt általában 5-7 napig folytatták, majd átfedésben voltak, majd orális antikoagulációt követtek a nemzetközi normalizált arány (INR) 2,0–2,5 értékével. A PE-ben szenvedő betegek közül összesen 12-T (20%) trombolízissel kezeltek. A fennmaradó 49 (80%) alany csak antikoaguláns volt. A trombolitikus kezelést általában valamivel gyakrabban alkalmazták az S-PE csoportban—mint az NS-PE csoportban-29% (5 beteg), illetve 16% (7 beteg). A különbség azonban nem érte el a jelentőséget (p = 0, 1).,
a követés két hete alatt 10 (16%) beteg halt meg: 9 beteg az NS-PE csoportból és egy az S-PE csoportból. Bár a halálozási arány általában magasabb volt az NS-PE csoportban, mint az S-PE csoportban (20% v 5,8%), a különbség nem volt jelentős. Az irreverzibilis jobb kamrai elégtelenség 8 beteg halálát okozta, míg 2 másik betegnél (1 S-PE és 1 NS-PE) klinikailag visszatérő fatális PE-t diagnosztizáltak. Sem a klinikai, sem az echokardiográfiás adatok nem különböztették meg azokat a betegeket, akik a kéthetes követési időszak alatt haltak meg a túlélt személyektől., Az egész csoportban nem fordult elő életveszélyes vérzéses szövődmény. Érdekes módon, bár a nyereg thromboembolus jelenléte kevésbé volt gyakori a nem túlélőknél, mint a túlélőknél (1 beteg (10%) v 16 beteg (31%), a különbség nem volt szignifikáns.