a DSM-5 2013-as közzététele az összes pszichiátriai rendellenesség átfogó felülvizsgálatának csúcspontját jelentette.1 ezek a rendellenességek általában irodalmi áttekintéseket, adott esetben másodlagos adatelemzéseket, valamint kiválasztott rendellenességek esetén a rendellenességre összpontosító nemzetközi konferenciákat tartalmaztak. Ezenkívül terepi vizsgálatokat végeztek a javasolt új diagnosztikai kritériumok értékelésére.2 figyelmet fordítottak az ICD felülvizsgálati folyamat rendellenességeinek folyamatos értékelésére is., Az elvárás az volt, hogy a DSM-5 és az ICD-11 jobban igazodjon a DSM és az ICD diagnosztikai rendszerek korábbi verzióihoz.
a szorongásos zavarok a pszichiátriai betegségek egyik fő csoportját képviselik, valamint az orvostudomány többi részében is. Több évtized alatt ezeknek a rendellenességeknek a besorolása nem változott drámaian, bár az idegtudomány és a terápia fejlődése arra összpontosította a figyelmet, hogy a szorongásos rendellenességek hogyan vannak csoportosítva., Amikor a DSM-5 folyamat megkezdődött, figyelmet fordítottak arra, hogy kifinomultabb tudományos megközelítést biztosítsanak ezeknek a rendellenességeknek a lehetséges etiológiájára és patogenezisére. 2003 és 2008 között több nemzetközi konferenciát is tartottak, hogy a “szorongásos zavarok” rovatban élesítsék a diagnosztikai csoportok természetes elválasztási pontjait.”Valójában négy különálló nemzetközi találkozót szenteltek ezeknek a lehetséges csoportosulásoknak.
a DSM-5 folyamat és a DSM-5 2013-as megjelenése jelentős hatással volt a szorongásos zavarok osztályozására., A főbb változások közé tartozott a fejezet struktúrájának átszervezése, az egyes fejezeteken belüli rendellenességek egyéni csoportosítása az élettartam szempontjából, valamint a specifikátorok használata. Lépéseket tettek annak érdekében, hogy a szöveg több információt tudjon közvetíteni a tünetek dimenziós megjelenítésére, pontosabban a pszichiátriai morbiditásra és a körülmények súlyosságára. Ezenkívül az alkalmazások használata és a DSM-5 elektronikus verziója nagyobb rugalmasságot biztosított a használatában, és nagyobb lehetőséget biztosított a referenciák és a minősítési skálák értékelésére.,
a fejezetváltozások tekintetében a szorongásos rendellenességekről szóló DSM-5 fejezet nem tartalmazza az obszesszív-kompulzív rendellenességet. Inkább egy új fejezetbe kerül, melynek címe: “rögeszmés-kényszeres és kapcsolódó rendellenességek.”A szorongásos zavarok fejezete sem tartalmazza a poszttraumás stressz rendellenességet (PTSD) vagy az akut stressz rendellenességet, amelyek most egy új fejezetben jelennek meg, amelyet “traumával és stresszorral kapcsolatos rendellenességeknek” neveznek.”Maga a fejezet most egy fejlődési megközelítést tükröz,a rendellenességeket a szokásos életkor szerint szekvenálják., Ezen túlmenően, a 6 hónapos időtartam most kiterjesztették minden korosztály számára a legtöbb ilyen rendellenességek, beleértve a specifikus fóbia és a szociális szorongásos zavar (szociális fóbia). Fontos megjegyezni, hogy a pánikrohamok most olyan specifikátorként szerepelhetnek, amely minden DSM-5 rendellenességre alkalmazható, nem csak szorongásos rendellenességekre. A pánikbetegség és az agorafóbia ma már nem létezik a DSM-5-ben, mindegyiknek külön kritériumai vannak. Az elválasztási szorongásos zavar és a szelektív mutizmus szorongásos rendellenességeknek minősül, ellentétben a DSM-IV első fejezetében a gyermekkorban megjelenő rendellenességek között történő korábbi elhelyezésükkel., Az elválasztási szorongásos zavar kritériumainak megfogalmazását úgy módosították, hogy megfelelőbben képviselje az elválasztási szorongásos tünetek kifejeződését felnőttkorban. Így a diagnosztikai kritériumok már nem határozzák meg, hogy a kezdetnek 18 éves kor előtt kell lennie. A szöveg minden betegség javult rövid szakaszok a fejlesztési irányt, kockázat, prognosztikai tényezők, illetve a hozzá kapcsolódó biológiai információ, amikor jelezte.,
rendellenesség-specifikus minősítési skálák állnak rendelkezésre a DSM-5 elektronikus verziójában annak érdekében, hogy a klinikusok jobban jellemezhessék az egyes szorongásos zavarok súlyosságát, és idővel nyomon követhessék a súlyosság változásait. Ezeket a skálákat úgy fejlesztették ki, hogy azonos formátumúak legyenek (de eltérő fókusz) a különféle szorongásos rendellenességek között, az egyes viselkedési tünetek, a kognitív ideációs tünetek, valamint az egyes rendellenességek szempontjából releváns fizikai tünetek alapján.,
a szorongásos zavarok DSM-5-ben történő újraformázása számos módon nagyobb pontosságot eredményezhet, amint azt a klinikai idegtudományban folytatott párbeszédek ebben a számában bemutatják. Például az epidemiológiai vizsgálatok azonosíthatják a rendellenességek jobb elválasztását, valamint a rendellenességek átfedését. A transzlációs kutatási erőfeszítések és a biológiai markerek felfedezése az alcsoportdiagnózisokban és a kezelési prediktorokban könnyebben leképezhető erre a frissített készítményre., A fejezet szerkezete és az egyes rendellenességek könnyebben társíthatók genetikai és egyéb biológiai tényezőkkel. Ennek a stratégiának egy példája a szorongásos rendellenességek elhelyezése a depresszióról és a rögeszmés-kényszeres rendellenességekről szóló fejezetek között. A DSM-5 szorongásos rendellenességeinek új specifikátorai segíthetnek abban, hogy nagyobb pontosságot érjenek el a kezelési beavatkozásokban., Mint korábban említettük, a pánikroham specifier a szorongás fejezetben lehet használni együtt bármilyen rendellenesség, mivel jelentős bizonyíték van arra, hogy a jelenléte pánikrohamok hatással lehet a kezelésre adott válasz. Érdekes módon mind a bipoláris rendellenességeket,mind a depressziós rendellenességeket szorongó szorongással lehet kísérni. A szorongó szorongást mind a bipoláris, mind a súlyos depressziós rendellenesség kiemelkedő jellemzőjeként jegyezték fel mind az alapellátás, mind a speciális mentális egészségügyi beállítások területén., Talán a legfontosabb, hogy a szorongás magas szintje összefüggésbe hozható a magasabb öngyilkossági kockázattal, a betegség hosszabb időtartamával és a kezelés nagyobb valószínűségével. Ennek eredményeként klinikailag hasznos pontosan meghatározni a szorongásos distressz jelenlétét és súlyosságát a kezelésre adott válasz tervezéséhez és monitorozásához.
a DSM-5 Munkacsoport egyik végső ajánlása az volt, hogy ne várjon 20 évet a következő kiadásra, hanem 4-5 éven belül fontolja meg a kiválasztott területeken a frissítéseket DSM-5.1 kiadás formájában., Az ebben a negyedéves kiadványban tárgyalt adatok rámutatnak a diagnosztikai kritériumok esetleges megváltoztatására szoruló területekre, valamint a biológiai adatok felhasználásának értelmes módjaira a diagnosztikai kritériumok javításában. Az érzékenységgel és specificitással kapcsolatos vizsgálatokat kell végezni annak értékelésére, hogy készen állnak-e bizonyos diagnosztikai kritériumok kiigazítására. Összefoglalva, a szorongásos zavarok változásai tükrözik a klinikai empirikus adatokkal kapcsolatos legjobb véleményünket, és hasznos útmutatókat nyújtanak a specifikus szorongásos rendellenességek értékelésében.