számos civil szervezet létezik, de úgy tűnik, hogy mindegyiket a kormány működteti. Mindannyian rendszeresen dicsérik a kormányt, és állandósítják a Kim család személyi kultuszát. A disszidensek azt mutatják,hogy a személyiség kultuszának előmozdítása szinte minden film, színdarab és könyv elsődleges funkciója az országban.,
szabad religionEdit
Küldöttség a csoport “Modern Amerikai Buddhizmus”, koreai Amerikai New York, a Pohyonsa Buddhista templom 2013-ban
Az Észak-koreai alkotmány névlegesen védi a vallásszabadság, amíg nem használják a kárt az állam vagy a társadalmi rendet., A gyakorlatban azonban nincs valódi vallásszabadság, és a kormány szigorúan korlátozza a vallási tevékenységet, kivéve, ha azt kormányzati szervezetek felügyelik.
Jelentések menekült, disszidens, misszionárius, civil szervezetek jelentése, hogy az egyének bevonása a hittérítés, a kapcsolatok, a tengerentúlon evangélikus csoportok működési Kínában, vagy az, aki voltál tért haza Kínából talált, felvette a kapcsolatot külföldi, vagy misszionáriusok valószínűleg letartóztatták, majd keményen büntetik.,
A menekültek és a disszidensek azt állítják, hogy szemtanúi voltak annak, hogy a rezsim letartóztatta és kivégezte a földalatti keresztény egyházak tagjait. Az ország hozzáférhetetlensége és az időben történő információszerzés képtelensége miatt e tevékenység folytatását továbbra is nehéz ellenőrizni.
keresztények és buddhisták Üldöztetéseszerkesztés
A Christian Open Doors szervezet szerint Észak-Korea vezető szerepet tölt be a keresztényeket üldöző országok között., A keresztény Szolidaritás világszerte azt mondja, hogy számos jelentés van arról, hogy az embereket börtöntáborokba küldik, és hitük miatt kínzásnak és embertelen bánásnak vetik alá őket. Becslések szerint 50 000-70 000 keresztényt tartanak észak-koreai fogolytáborokban. Vannak jelentések A keresztények nyilvános kivégzéséről. Ri Hyon-okot például 2009.június 16-án nyilvánosan kivégezték Ryongchonban, mert Bibliát adott ki, míg férjét és gyermekeit deportálták a Hoeryong politikai fogolytáborba., Ha a hatóságok rájönnek, hogy a Kínából deportált észak-koreai menekültek áttértek a kereszténységre, súlyosabb bánásmódban, kínzásban és hosszabb börtönbüntetésben szenvednek. A kormány politikai bűncselekménynek tekinti a vallási tevékenységet, mert megkérdőjelezheti Kim Il-sung és családja személyi kultuszát és félelszámolását.
1949-től az 1950-es évek közepéig Kim Il-sung uralma alatt minden templomot bezártak. Az AsiaNews szerint minden nem külföldi katolikus papot kivégeztek, a protestáns vezetőket pedig, akik nem mondtak le hitükről, “Amerikai kémekként” tisztították meg.,”A tokwoni apátság Bencés szerzeteseinek vértanúságát dokumentálták, mivel a boldoggá avatási folyamatot kezdeményezték számukra. Az 1950-es években 400 buddhista templomból csak 60 élte túl a vallási üldöztetést. az 1600 szerzetest megölték, eltűnt a börtöntáborokban, vagy kénytelenek voltak visszavonni hitüket. A fennmaradó templomokat ma Nemzeti Kulturális örökségként tartják fenn. Az észak-koreai disszidensek arról számoltak be, hogy a kormány által alkalmazott “szerzetesek” gondnokként és idegenvezetőként szolgálnak, de nem láttak valódi imádatot., Mint arról beszámoltunk, a legtöbb buddhista fél attól, hogy nyíltan gyakorolja vallását a templom területén, és csak titokban gyakorolja vallását. Különleges alkalmakkor azonban a hatóságok engedélyezték a szertartásokat.
Az Észak-koreai kormány becsült száma a vallásos hívők 2002-ben, hogy 12,000 Protestánsok, 10,000 Buddhisták 800 Katolikusok, míg a becslések szerint a Dél-koreai nemzetközi egyházhoz kapcsolódó csoportok jelentősen magasabb volt. Ezen kívül a Chondoist Chongu pártnak, a kormány által jóváhagyott hagyományos vallási mozgalomnak körülbelül 15 000 gyakorlója volt.,
1988 óta Phenjanban négy egyházi épületet emeltek külföldi adományokkal: egy katolikus, két protestáns és egy orosz ortodox. Ezek azonban csak külföldiek számára nyitottak, az észak-koreai állampolgárok pedig nem vehetnek részt a Szolgáltatásokon. A szolgáltatásokat a külföldi látogatók, köztük a dél-koreaiak devizájának bevitelére használják. Ezért egyértelmű, hogy az egyházak kizárólag propaganda célokra vannak ott.
Mozgásszabadságszerkesztés
Az észak-koreai állampolgárok általában nem utazhatnak szabadon az országban, nem is beszélve a külföldi utazásokról., A kivándorlás és a bevándorlás szigorúan ellenőrzött. Csak a politikai elit, lehet, hogy a saját, vagy a bérleti járművek, valamint a kormány korlátozza a hozzáférést az üzemanyag, illetve más közlekedési formák miatt gyakori hiány gázolaj/benzin, gázolaj, olaj, szén, illetve egyéb fosszilis tüzelőanyagok miatt a súlyos szankciókat helyezett Észak-Korea az egyesült ÁLLAMOK, illetve más nemzetek (műholdas képek Észak-Korea mutatják, hogy van egy majdnem teljes hiánya a járművek minden út az egész országban, még a városokban)., A polgárok és az egész családok kényszerített áttelepítése, különösen politikai okokból történő büntetésként, rutinszerűnek tekinthető.
a Kínába menekülő észak-koreai menekülteket a hatóságok gyakran később erőszakkal hazaszállítják Észak-Koreába, és a hazatelepítés után rendszeresen megverik és börtönbe küldik őket. Ennek oka az, hogy az észak-koreai kormány az országból kivándorlókat disszidensként kezeli., Ez a kezelés súlyosabb azokban az esetekben, amikor az észak-koreai menekültek kapcsolatba kerültek olyan nem kormányzati szervezetekkel (nem kormányzati szervezetekkel), amelyek Dél-Koreával vagy vallásokkal, különösen a kereszténységgel kapcsolatosak. Azokban az esetekben, amikor az észak-koreai kormány felfedezi, hogy a menekültek és a civil szervezetek között kapcsolat alakult ki, a menekültek büntetése kínzás és kivégzés, amikor Hazatelepítik őket Észak-Koreába.,
A The Independent szerint 2016 májusában Kim Dzsongun ideiglenesen betiltott minden esküvőt és temetést országszerte, valamint a fővárosba és onnan való szabad mozgást, előkészítve a Koreai Munkáspárt május 6-i ülését, amely a maga nemében az első összejövetel volt 36 év alatt.
2020. július 28-án az ENSZ emberi jogai arról számoltak be, hogy a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban fogva tartott nőket több, súlyos emberi jogi jogsértésnek vetik alá a biztonsági és rendőrségi tisztviselők kezében., A nők nem megfelelő mennyiségű és rossz minőségű ételt kaptak, ami extrém alultápláltsághoz vezetett.
Sajtószabadságszerkesztés
2017-től Észak-Korea az utolsó helyet foglalja el a Riporterek Határok Nélkül által közzétett sajtószabadság-indexben. Észak-Korea alkotmánya biztosítja a sajtószabadságot, de a gyakorlatban az összes médiát szigorúan a kormány ellenőrzi., A nemzeti média szinte teljes egészében a politikai propagandára és a Kim Il-Szung és Kim Dzsongil körüli személyi kultuszok népszerűsítésére koncentrál. Hangsúlyozza az Egyesült Államokkal és Japánnal szembeni történelmi sérelmeket.
a Riporterek Határok Nélkül Azt állítja, hogy az Észak-Koreában megvásárolható rádió – vagy televíziókészülékek csak a kormányzati frekvenciákat kapják meg, és címkével vannak ellátva, hogy megakadályozzák a berendezés manipulálását. Súlyos bűncselekmény a díszletek manipulálása, valamint az Észak-Koreán kívüli rádió-vagy televíziós adások fogadása., Egy 2003-as pártkampányban a környékeken és falvakban lévő pártcellák vezetője utasítást kapott a pecsétek ellenőrzésére az összes rádiókészleten.
mivel Észak-és Dél-Korea különböző televíziós rendszereket (pal, illetve NTSC) használ, a két ország határán nem lehet adásokat megtekinteni; a Kínával határos területeken azonban állítólag lehetett televíziót fogadni az adott országból. Egy ENSZ-küldött arról számolt be, hogy bármely észak-koreai állampolgár, akit egy dél-koreai filmet néztek, azt eredményezheti, hogy azt a személyt munkatáborba küldik.,
kisebbségi jogokszerkesztés
Észak-Korea népessége a világ egyik etnikailag homogén, ma a bevándorlás szinte nem létezik. Azon kevés bevándorló közül, akik szívesen mentek Észak-Koreába, a koreaiak Japán házastársai (általában feleségei), akik 1955-től az 1980-as évek elejéig visszatértek Japánból., Ezek a japánok kénytelenek voltak asszimilálódni, és a legtöbb esetben a visszatérők összességében úgy tűnik, hogy nem fogadták el teljes mértékben az észak-koreai társadalomba (néhány kivétellel, mint például azok, akik a kormány részévé váltak), ehelyett a peremeken végződtek. Az országba látogató külföldieket általában szigorúan ellenőrzik a kormány emberei, és bizonyos helyekre tilos belépni.,
2014-ben, miután az Egyesült Nemzetek Emberi Jogi Tanácsa jelentést tett közzé az emberi jogokról Észak-Koreában, tanácsot adva a Nemzetközi Büntetőbíróság elé terjesztésre, a hivatalos koreai Központi hírügynökség egy olyan cikkel válaszolt, amely homofób sértéseket tartalmazott a jelentés szerzője, Michael Kirby ellen, aki nyíltan meleg. A KCNA cikke szerint a melegházasság ” soha nem található meg a KNDK-ban, dicsekedve a józan mentalitással és a jó erkölcsökkel, a homoszexualitás pedig még a nyugati országokban is a nyilvános kritika célpontjává vált., Valójában, nevetséges, hogy az ilyen melegek szponzorálják mások emberi jogi kérdéseivel való foglalkozást.”
fogyatékossági jogokszerkesztés
a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának (ICESCR) és a gyermek jogairól szóló egyezménynek (CRC) részes államaként Észak-Korea nemzetközi kötelezettségekkel rendelkezik, hogy tartózkodjon a fogyatékosságon alapuló emberek megkülönböztetésétől (többek között)., 2. Cikke szerint a CRC, “Részes Államok kötelesek tiszteletben tartani, valamint biztosítani a jogok meghatározott, a jelen Egyezmény minden gyermek a joghatóságuk alá tartozó megkülönböztetés nélkül bármilyen, függetlenül attól, hogy a gyermek, illetve a szülő vagy a törvényes gyám faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti, etnikai vagy társadalmi származás, vagyoni, fogyatékossága, születési vagy egyéb helyzet” (kiemelés hozzáadva).,
2006.március 22-én az Associated Press Dél-Koreából számolt be arról, hogy egy disszidált észak-koreai orvos, Ri Kwang-chol azt állította, hogy a fizikai hibákkal született csecsemőket gyorsan halálra és eltemetik. Az ENSZ észak-koreai emberi jogi különleges előadójának jelentése kiemelte a disszidensek jelentéseit, amelyek leírják, hogy a fogyatékkal élő embereket állítólag “összegyűjtik”, és “speciális táborokba” küldik.,”
a jótékonysági Handicap International azonban arról számol be, hogy 1999 óta működik Észak-Koreában, segítve a Koreai szövetséget a fogyatékkal élők védelmében, beleértve a fogyatékkal élők ezreit kiszolgáló ortopédiai központokat is. A Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága 2006-ban számolt be arról, hogy segített a fogyatékkal élők rehabilitációs központjának létrehozásában Phenjanban., A taposóaknák betiltására irányuló nemzetközi kampány arról számol be, hogy Észak-Korea ” átfogó rendszerrel rendelkezik a fogyatékkal élők segítésére; ezt a rendszert azonban az ország általános gazdasági helyzete korlátozza.”Észak-Korea először vett részt a Paralimpiai Játékokon 2012-ben.,
a KNDK-ban az emberi jogok különleges előadója, Marzuki Darusman az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának huszonkettedik ülése előtt tett jelentésében a következőket mondta:
már 2003-ban az Emberi Jogi Bizottság mély aggodalmát fejezte ki a”fogyatékkal élő gyermekek bántalmazása és hátrányos megkülönböztetése” miatt., 2006 óta a Közgyűlés következetesen bírálta, hogy “folyamatos jelentések megsértik az emberi jogok és alapvető szabadságjogok, a fogyatékkal élők, különösen a használata kollektív táborok, valamint kényszerítő intézkedéseket, hogy a cél a fogyatékossággal élő személyek jogairól szabadon dönteni arról, hogy meg felelősen a számot, majd távolság a gyerekek.,”Mivel 2006-ban a Különleges Előadó megjegyezte, “a mai napig, a fogyatékossággal élők küldi el a főváros, különösen a mentális fogyatékossággal élő fogva területeken, vagy táborok néven Ward 49′ a durva, emberi körülmények között.,”
a Marked for Life szerint: Songbun, Észak-Korea társadalmi osztályozási rendszere, Észak-Korea 2003-ban törvényt fogadott el a fogyatékkal élők közszolgáltatásaihoz való egyenlő hozzáférés elősegítéséről, és a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának való megfelelésről szóló második jelentésében azt állította, hogy fogyatékos polgárai védelemben részesülnek. Észak-Korea 1981.szeptember 14-én csatlakozott ehhez a Szövetséghez., Törvényét azonban nem hajtották végre, és a dél-koreai észak-koreai menekültek arról tanúskodnak, hogy a fogyatékkal élőket súlyosan diszkriminálják, hacsak nem sebesült katonák, akik azt mondják, hogy sebeik a koreai háború alatt az amerikai agresszió következményei voltak.,
élelmiszerhez való Jogszerkesztés
az Amnesty International 2004. januári jelentése megjegyezte, hogy ” Korea továbbra is az élelmiszersegélytől függ, hogy táplálja népét, ám a kormányzati politika továbbra is megakadályozza e támogatás gyors és méltányos elosztását, miközben a lakosság megtagadja a szabad mozgáshoz való jogot, ami lehetővé tenné az emberek számára, hogy élelmet keressenek.,”A jelentés megállapította, hogy az észak-koreai kormány “elmulasztotta az élelmiszerhez való jog fenntartására és védelmére vonatkozó kötelezettségét, és hogy a rezsim intézkedései” súlyosbították az éhínség és az élelmiszerválság hatásait.,”
Röviddel ezt követően a Bizottság az Emberi Jogokért Észak-Koreában megjelent az Éhség, valamint az Emberi Jogok: A Politika az Éhínség Észak-Korea (az Stephan Haggard, Marcus Noland, 2005), amely tárgyalt a valószínűsége annak, hogy az Észak-koreai élelmiszerhiány az 1990-es években volt egy ember alkotta (rezsim) jelenség, hogy a kézenfekvő politika kiigazításokat, mint például fenntartása élelmiszer-import kereskedelmi feltételek mellett, vagy agresszíven, keresik többoldalú támogatás – az Észak-koreai kormány elkerülhette volna az éhínség, élelmiszerhiány., Ehelyett a koreai kormány erőforrásainak megőrzésére irányuló kétségbeesett kísérlet során a rezsim elzárta a humanitárius segélyeket, és forrásokat fordított a hadseregre.
2016-ban Hazel Smith brit tudós arról számolt be, hogy a lakosság egészsége és táplálkozása jelentősen javult, és összehasonlítható volt más fejlődő országokkal. Vitatta azt a nézetet, hogy a kormányzati politikák olyan emberi jogi válságot hoznak létre, amely egyedülálló volt Észak-Korea számára.,
diszkrimináció és egyenlőtlen hozzáférés az élelmiszerekhezszerkesztés
a gazdasági reform eltörölte az észak-koreai régi kuponrendszert, amely a nem produktív állampolgárokat részesítette előnyben az élelmiszerekhez való hozzáféréssel kapcsolatban. A kuponrendszer eltűnése után egy átlagos városi család jövedelmének 75-85 százalékát költötte élelmiszerre, míg az állami gazdák jövedelmének csak egyharmadát költötték élelmiszerre. Ezek az egyenlőtlenségek azt mutatják, hogy Észak-Koreának nincsenek biztonsági hálós mechanizmusai a társadalom kiszolgáltatott embereinek, például a háziasszonyoknak és az időseknek a védelmére.,
amikor az élelmiszerválság elkezdődött, az élelmiszerekhez való hozzáférés a rezsim által ellenőrzött nyilvános elosztási rendszeren (PDS) keresztül történt, és a jogosultságok részben politikai státuszt jelentettek. Ahogy a tervgazdaság összeomlott, és a piacok arra reagálva fejlődtek, hogy az állam képtelen teljesíteni a régi szociális paktum szerinti kötelezettségeit, a válság jellege megváltozott. A jelenlegi hiányok közelebbi hasonlóságot mutatnak a piaci és átmeneti gazdaságok élelmiszer-vészhelyzeteivel, ahol az élelmiszerekhez való hozzáférést az határozza meg, hogy az ember képes-e erőforrásokat irányítani a piacon., Ez a fajta vészhelyzet nem kevésbé súlyos, de különböző kihívásokat jelent a külső adományozók számára.
az élelmiszert Észak-Korea polgári lakosságának két csatornán keresztül osztják szét. Az állami és szövetkezeti gazdaságokban dolgozók a lakosság mintegy 30 százalékát teszik ki, és a legtöbb mezőgazdasági termelőnek a betakarítás idején évi gabonaosztást biztosítanak. Az ország azonban erősen urbanizált, a lakosság nagy részét a PDS táplálja. A PDS havonta vagy kéthetente adagolja az ételt. Az adagok viszont a foglalkozási státusz és az életkor függvényében változnak., Például a magas rangú pártokat, kormányokat és katonai tisztviselőket külön elosztási csatornákon keresztül táplálják, és magasabb adagokat kapnak, mint bizonyos munkavállalói osztályok.
szembesítse az alapvetően nem együttműködő hozzáállás az Észak-koreai kormány, a humanitárius közösség által kitűzött két alapvető stratégiák garancia integritásáért támogatás: a célzás a sérülékeny csoportok, valamint a monitoring ennivalót biztosítani, hogy ezek a célzott populáció, hogy elérte., Az észak-koreai kormány gyakorlatilag minden ponton útlezárásokat helyezett kilátásba az észak-koreai donorközösség útjában, ami olyan mértékben sikerült, hogy csak rendkívüli kitartással és rugalmassággal tette. Ennek ellenére, még saját bevallása szerint is, ez a nyomonkövetési erőfeszítés szivárgó szita, és becslések szerint az élelmiszersegély 10-30 százaléka kerül átirányításra. A legtöbb aggodalom elterelés központ az előirányzat az élelmiszer a katonai., A katonai és párteliteknek más élelmezési forrása is van; egyenlő, ha nem nagyobb probléma az élelmiszereknek a piacra vagy a kevésbé megérdemelt csoportokra való elterelése.
továbbá a legsúlyosabb éhínség sújtotta távoli régiók voltak az első régiók, amelyek abbahagyták az élelmiszer-szállítmányok fogadását, ugyanakkor, amikor a helyi ipar összeomlott, a lakosok vásárlóereje csökkent.
a mozgás szabadságának korlátozása miatt az úgynevezett “ellenséges osztály” ‒ amelynek tagjait távoli hegyvidéki területekre helyezték át-szenvedett az élelmiszerekhez való korlátozott hozzáféréstől.,
az ENSZ Emberi Jogi hivatalának 2019 májusában kiadott jelentése kiemelte az éhezés” megdöbbentő ” szintjét, amely körülbelül 10, 9 millió embert érint, különösen Észak-Korea északkeleti és vidéki tartományaiban. Az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosa, Michelle Bachelet azt mondta: “az élelmiszerhez, az egészséghez, a menedékhez, a munkához, a szabad mozgáshoz és a szabadsághoz való jog egyetemes és elidegeníthetetlen, de Észak-Koreában elsősorban az egyének azon képességétől függnek, hogy megvesztegetik az állami tisztviselőket.,”
élelmiszerhiány és alultápláltság a letartóztatásbanszerkesztés
egy korábbi fogvatartott vallomása szerint a fogva tartás leggyakrabban súlyosan túlzsúfolt volt, és súlyos élelmiszerhiány állt fenn. “nagyon megnehezítette az életet Yodokban. Kis mennyiségben kukorica-rizst kaptunk; időnként csak sós levest kaptunk káposzta levelekkel. Húst nem szolgáltak fel. Mi mindig éhesek voltunk, és tavasszal füveket ettünk. Három-négy ember halt meg alultápláltságban. Amikor valaki meghalt, a rabtársai késleltették a halál bejelentését a hatóságoknak, hogy meg tudják enni a kiosztott reggelit.,”A foglyokat ételmaradással, kínzással és kemény munkával büntették. Az alultápláltság és a fertőző betegségek a fogva tartásban elhunytak több mint felét okozták.
Kényszerített prostitutionEdit
Egy csoport, az úgynevezett “Egy női Hang Nemzetközi” azt állította, hogy az állami erőszakkal huzat lányok 14 éves munkát az úgynevezett kippŭmjo, amely magában foglalja a prostitúció csapat., A felhasznált forrás nem világos, hogy csak felnőtt kippŭmjo vannak rendelve a prostitúció, vagy hogy van-e prostitúció a gyermekek-más kippŭmjo tevékenységek közé tartozik a masszírozó és kabaré tánc. Azt állították, hogy 25 éves korukban “megrendelik Kim Dzsongil vagy nemzeti hősök őreinek feleségül vételét”.
Kényszermegvonásszerkesztés
A Kínai Népköztársaság visszaküldi az összes észak-koreai menekültet, akiket illegális bevándorlóként kezelnek, általában rövid távú létesítménybe zárják őket., A kínai férfiak által impregnált nőket kényszerített abortuszoknak vetik alá; az életben született csecsemőket megölik. A teljes időtartamig tartó abortuszokat injekció indukálja; élő koraszülött csecsemőket vagy teljes időtartamú újszülötteket néha megölnek, de gyakrabban egyszerűen vödörbe vagy dobozba dobják, majd eltemetik. Néhány napig élhetnek az ártalmatlanító tartályban.