Vita
az állandó pacemakereket gyakran használják a szív-és érrendszeri betegségek kezelésében. A Sick sinus szindróma, az atrioventricularis blokk és ritkábban a nonaccidental falls és a carotis sinus túlérzékenység a szívritmus-szabályozó beültetésére vonatkozó indikációk több mint 90% – át teszik ki, és erősen összefügg az életkor növekedésével., A felmérések azt mutatták, hogy a szívritmus-szabályozók legfeljebb 80% – át ültetik be az idősekbe, a pacemaker-átvevők átlagéletkora pedig 75 ± 10 év. Bár sokan “kisebb” műtétnek tekintik, a pacemaker implantációs szövődményei az esetek legfeljebb 3% -4% – ában fordulhatnak elő. A pacemaker implantátumok egy nagy sorozatában az esetek 3,8% – ában a pitvari ólom elmozdulása történt, a kamrai ólom elmozdulása 1% – ban, a sebfertőzés 0,8% – ban, a pneumothorax 0,6% – ban, a vízelvezetést igénylő hematómák 0,6% – ban, a halál pedig 0,01% – ban., Mivel a pacemakert kapók jelentős hányada idős, fontos megérteni, hogy fokozott az eljárással összefüggő szövődmények kockázata, és más a szövődményeik mintája.
a jelenlegi elemzés kimutatta, hogy az idős betegeknél fokozott a periimplant szövődmények, különösen az ólom diszlodgáció és a pneumothorax kockázata. Ebben a populációban azt gondolhatjuk, hogy a vénás anatómia kanyargósabb lefolyású lehet, ami nagyobb kihívást jelentő vénás hozzáférést eredményezhet., A PASE-vizsgálatban a pneumothorax fő kockázati tényezője a 75 évnél idősebb életkor volt (P = 0, 04), amely a betegek 2% – ánál fordult elő. A cephalic vénán vagy a axilláris vénán keresztül történő beültetési vezetékek ultrahang vagy mikropunkciós technikák alkalmazásával vagy anélkül megkönnyíthetik a biztonságos elhelyezést. Hasonlóképpen, az idősek körében az ólom-diszlokáció fokozott kockázata a vénás tortuositás, vagy talán az ólom kötődésének csökkent myocardialis tömege miatt következhet be., Ezzel szemben az idős betegek körében nem meglepő, hogy csökkent az ólomtörés kockázata, mivel az idősek mozgásképessége korlátozott, az alacsonyabb testtömeg pedig kevesebb stresszt okoz a ingerlő vezetéken, ami kevesebb szigetelést okoz.
bár ebben az adatkészletben nem jelentettek szívtamponádot, ez a specifikus szövődmény ismert összefüggést mutat a megnövekedett életkorral a vékonyfalú jobb kamra miatt. A PASE-vizsgálatban az ólomperforáció a betegek 1% – ánál fordult elő., Tényezők, például idősebb korban, alacsony testtömeg-index, a legfrissebb jobb kamrai infarctus, terápia szteroidok használata aktív rögzítés vezető, valamint az egyidejű alkalmazása ideiglenes transzvénás szívritmus-szabályozók, amelyek fokozott a fogazat. Különös figyelmet kell fordítani az idősek ólom elhelyezésére. Tanulmányok kimutatták, hogy az aktív rögzítővezetékek alkalmazása a szív perforációjának fokozott kockázatával jár. Azoknál az idős betegeknél, akiknél a perforáció további kockázati tényezői vannak, a passzív rögzítési vezetékek használata csökkentheti ezt a kockázatot.,
Bár idős betegeknél nagyobb a valószínűsége, hogy a nők, a nők pedig kimutatták, hogy a magasabb komplikáció árak nem sikerült megfigyelni, a szövődmények fokozott kockázata a nők, mind általános, valamint az idősek részhalmaza, ami arra utal, hogy a nemek közötti különbség nem volt az oka, hogy a megfigyelt fokozott a szövődmények között az idős betegek az elemzés., Fontos, hogy bebizonyítottuk, hogy az egyes szívritmus – rendszerekkel járó szövődmények relatív kockázata életkorától függetlenül azonos volt, bár az idős betegeknél nagyobb volt a korai szövődmények kockázata mind az egy -, mind a kétkamrás pacemakerek esetében, mint a fiatalabb betegeknél. Ezért az előrehaladott életkor önmagában nem alkalmazható kritériumként a kétkamrás pacemaker beültetésének lemondására, ha azt másképp jelzik.